Amit nem is hinnénk Kleopátráról

(VII.) Kleopátra 18 évesen került Egyiptom trónjára, s 21 éven át uralkodott, egészen 39 éves korában elkövetett öngyilkosságáig. Bár szinte mindenki hallott már szépségéről, arról valószínűleg kevesebben hallottak, hogy igazi nyelvzseni volt, aki kilenc (!) nyelven beszélt: anyanyelvén kívül megtanult hieroglifákat olvasni (egyedüliként dinasztiájában), tudott ógörögül, és megértette magát a pártusok, a zsidók, a médek, a trogloditák, a szírek, az etiópok és az arabok nyelvén is.

Plutarkhosz, a neves történetíró így írt róla Párhuzamos életrajzok című művében:

A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemre méltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt. Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt. És ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő.

De nem csupán poliglott volt, folyamatosan képezte magát, járatos volt a földrajz, a történelem, a csillagászat, a nemzetközi diplomácia, a matematika, az alkímia, az orvostudomány, az állattan, a közgazdaságtan és más tudományok területén is.

Mindezeken túl sokat időzött saját – egyfajta antik – „laboratóriumában”, ahol könyveket is írt, például a gyógynövények hatásairól és alkalmazási területeikről, szépészeti tippekről, így például egy különleges krémről, ami segít megszüntetni a kopaszságot. (Ezt a gyógymódot még Galénosz is elfogadta és javasolta saját páciensei számára.) Sajnos a Kleopátra által írt összes könyv elveszett, elégett a világhírű alexandriai könyvtár Kr. u. 391-ben történt pusztulásakor. Tudományos tevékenysége és az orvostudományra gyakorolt hatása közismert és elfogadott volt még a kora kereszténység idején is.