Kolumbusz tojása egy olasz zsenihez kötődik

Sokan hallották már a Kolumbusz tojása szókapcsolatot a ’látszólag nehéz, de valójában könnyen megoldható feladat’ értelmében. Több kutató szerint ugyanakkor Kolumbusz korában már ismerték a tojásról szóló történetet, sőt, igazából az Újvilág 1492-es felfedezése előtt már több mint 70 évvel megszületett az anekdota. Giorgo Vasari remek műve, az 1550-ben megjelent A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című könyvének Filippo Brunelleschi (1377–1446), az olasz reneszánsz egyik kimagasló építészének és szobrászának életét bemutató fejezetében esik szó arról, hogy a neves építészek és céhmesterek látni szerették volna azt a modellt, ami láttatja, hogyan kívánja megépíteni a firenzei dóm, a Santa Maria del Fiore templom kupoláját. Az akkor középkorú Brunelleschi így reagált Vasari elbeszélésében:

„Már készített egy kis modellt, s ezt be is mutathatta volna, de nem tette, mert ismerte a céhmesterek korlátoltságát, a művészek irigységét, és a polgárok állhatatlanságát, mivel a firenzeiek szeszélyük szerint kedveztek hol ennek, hol annak. Jómagam [az elbeszélő Vasari] nem is csodálkozom rajta, hiszen abban a városban mindenki a műértő szerepében tetszeleg, mintha minden firenzei gyakorlott mester volna, pedig nagyon kevesen értenek igazán a művészethez; ezt ne vegyék zokon, akiket nem illet. Filippo tehát mellékutakon igyekezett elérni azt, aminek érdekében hiába fáradozott a bizottság előtt; hol ezzel a céhmesterrel, hol azzal az építészgondnokkal elegyedett szóba, jó néhány polgárral is tárgyalt, megmutatta nekik tervrajzai egy részét, végül rávette őket, határozzák el, hogy vagy őt, vagy valamelyik idegen mestert bízzák meg a munkával. A céhmesterek, a gondnokok és a polgárok végül nekibátorodtak, gyűlést hívtak össze, és az építészek újra megvitatták a feladatot, de Filippo egyszerű érveivel mindegyiküket megcáfolta, és diadalmaskodott felettük. Állítólag ezen a megbeszélésen történt az a bizonyos eset a tojással, mégpedig a következőképpen: a mesterek szerették volna, ha Filippo részletesen kifejti elgondolását, megmutatja modelljét, aminthogy ők is megmutatták, de Brunelleschi nem állt kötélnek, inkább azt javasolta a külföldi és a hazai építészeknek, hogy az készítse el a kupolát, aki egy sima márványlapon függőlegesen meg tud állítani egy tojást, ebből ugyanis kitetszik, hogy kinek mennyi esze van. Tehát kerítettek egy tojást, és valamennyi mester megpróbálta felállítani, de egyiküknek sem sikerült. Filippo, amikor felszólították, hogy állítsa fel, ügyesen megfogta, erősen odaütötte az alját a márványlaphoz, s így fel is állította a tojást. A művészek erre morogni kezdtek, hogy ezt ők is meg tudták volna csinálni, de Filippo az arcukba nevetett, és azt felelte, hogy a kupolát is fel tudnák építeni, ha megmutatná nekik a modellt vagy a tervrajzot. Tehát megszületett a döntés, hogy Brunelleschit bízzák meg a szóban forgó munkával, ám meghagyták neki, hogy részletesebben tájékoztassa terveiről a céhmestereket és az építésvezetőket…

(ford. Zsámboki Zoltán)

A történet szerint az elkészült kupola alakja éppen úgy nézett ki, mint egy fél tojás, amit a csúcsánál belapítottak. S hogy miért éppen Kolumbusz nevéhez kapcsolható az állandósult szókapcsolat? Mivel Brunelleschi idejében még nem állandósult, főleg Spanyolországban vált közismertté, s a felfedező nevével rögzült páneuropeizmusként a köztudatban Európában is. Főleg annak fényében, hogy Girolamo Benzoni történész és utazó 1565-ben megjelent Az Újvilág története című művében – tehát mindössze tizenöt évvel Vasari munkájának kiadása után – már Kolumbusz személyéhez kötötte az anekdotát, azzal a módosítással, hogy 1493-ban, egy bíborosnál töltött ebéd alkalmával esett meg a híres jelenet. Néhány nemes társaságában étkezett, amikor egyikük Kolumbuszhoz intézte eme szavakat: „…ha Ön nem jutott volna el Indiába, itt Spanyolországban akkor se, volnánk híján olyan embernek, aki megkísérelte volna ugyanazt, amit ön tett, hiszen a mi országunk bővelkedik nagy emberekben, akik egyaránt járatosak a kozmográfiában és az irodalomban”. Kolumbusz válasz helyett csak egy tojást kért, majd előadta az ismert feladványt, amelynek megoldását végül bemutatta az egybegyűlteknek. „Mindnyájan zavarba jöttek, mert megértették, hogy mit akart mondani: hogy miután valaki megtette, már mindenki tudja, hogy hogyan lehet megcsinálni.” (ford. Török Judit)

G. Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és festők élete
Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete

Képünk Giuseppe Fattori (1818–1888) olasz festő alkotása, amelyen a jelenet látható, amikor Brunelleschi megoldja a feladványt.