1867. június 19-én végezték ki Mexikóban a függetlenségért küzdő forradalmárok Habsburg Miksa (1832–1867) császárt, a magyar uralkodó, Ferenc József öccsét. A művelt, visszahúzódó arisztokrata még nem volt 35 éves, amikor a kivégzőosztag golyói végeztek vele. Vagy mégsem?
Több mint 150 éve tartja magát a makacs legenda, hogy a császár nem halt meg kivégzése napján, hanem álnéven még sok évig élt. Az anekdota szerint pár évvel halála után Salvadorban felbukkant egy Justo Armas névre hallgató, az európai szokásokat és nyelveket jól ismerő, németül anyanyelvi szinten beszélő férfi, aki kísértetiesen hasonlított Miksára.
A legenda szerint a császárt vaktöltényekkel „küldték a halálba”, ugyanis a mexikói elnök, Benito Juarez és Miksa között titkos viszony létezett: mindketten szabadkőművesek voltak, akik számára tilos volt kioltani egy másik páholytag életét. Ugyanakkor az elnöknek el kellett hitetnie a forradalmárokkal, hogy megtörtént a kivégzés… Így tehát megegyeztek, hogy életéért cserébe Miksának el kellett hagynia az országot és sosem fedheti fel személyazonosságát. Így valójában nem Miksát temették el Bécsben, hanem egy másik, ugyanabban az időben kivégzett férfit, akinek belelőttek az arcába, hogy ne lehessen felismerni.
A történészek szerint a Salvadorban előkerült férfi neve, Justo Armas spanyolul „fegyver általi igazságszolgáltatás”-t jelent. A legmeglepőbb azonban, hogy nem is olyan rég Habsburg Ottó, az utolsó Habsburg uralkodó fia még életében megengedte, hogy mexikói tudósok exhumálják Justo Armas maradványait. A DNS-vizsgálat eredménye: a férfi minden kétséget kizáróan a Habsburg-család tagja volt…
