Élete
Munkássága
Jonas Ferdinand Gabriel Lippmann francia-luxemburgi fizikus és feltaláló volt, fizikai Nobel-díjas „az interferencia elvén alapuló színesfényképezési módszeréért”.
Gabriel Lippmannt 1868-ban felvették a párizsi École normale supérieure-be, ahol fizikát tanult. 1872-ben a Heidelbergi Egyetemre került, ahol Gustav Kirchhoff bátorítására szakosodhatott az elektromosságra, és 1874-ben „summa cum laude” kitüntetéssel doktorált. Lippmann 1875-ben visszatért Párizsba, ahol 1878-ig folytatta tanulmányait, amikor is fizika professzor lett a Sorbonne-on. A Sorbonne-on akusztikát és optikát tanított.
Lippmann egyik korai felfedezése az elektromos és a kapilláris jelenségek közötti kapcsolat volt, amely lehetővé tette számára egy érzékeny kapilláris elektrométer kifejlesztését, amelyet később Lippmann elektrométerként ismertek, és amelyet az első EKG-gépben használtak.
Lippmannra mindenekelőtt „az interferencia elvén alapuló színesfényképezési módszeréért” feltalálójaként emlékeznek, amelyért 1908-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat.
Lippmann feltalálta a cölosztátot is, egy csillagászati eszközt, amely kompenzálta a Föld forgását, és lehetővé tette az égbolt egy részének látható mozgás nélküli fényképezését.
Lippmann 1886. február 8-tól haláláig a Tudományos Akadémia tagja, 1912-ben pedig elnöke volt. 1892-ben a Société française de photographie tagja, 1896 és 1899 között pedig elnöke lett. Lippmann a franciaországi Institut d’optique théorique et appliquée egyik alapítója és 1903 és 1904 között a Société Astronomique de France (SAF), a francia csillagászati társaság elnöke volt.
1921. július 13-án halt meg a France gőzhajó fedélzetén, miközben Kanadából utazott vissza.
