Elképzelhetetlennek tartották még a középkorban is, hogy női vezető döntsön, igaz, a monarchiák örökösödési rendjét nézve számos alkalommal álltak az irányító férfiak mellett. Ez egészen 1960-ig volt így.
Talán többen ismerik az indiai Indira Gandhi miniszterelnököt (1966-77) vagy Golda Meir izraeli kormányfőt (1969-74), de mégsem ők voltak az úttörők. Elsőként egy nemesi családból származó ceyloni nőt, Szirimavo Bandaranaike asszonyt választották a Srí Lanka-i kabinet élére. Nem is egyszer.
Leánykori nevén Szirima Rátvátte, azonkívül, hogy jól házasodott, férje halála után ő maga vette át az irányítást, pártja pedig halmozta a sikert. Az első mandátumát 1960-65 között szerezte a Szabadság Párt élén, mellyel még kétszer állhatott a volt brit gyarmat kabinetjének csúcsán. A vezető asszony 2000-ben hunyt el. Később más női vezető is kormányozhatta Srí Lankát.
Előtte is voltak már hasonló pozícióban nők, de csak olyan esetekben, mikor politikailag erre a döntésre volt szükség. 1917-ben például Jevhenyija Bos lett Ukrajna miniszterelnöke, de csak összesen 83 napig. Később önállóságukat a Szovjetunió megszüntette.
