Élete
Munkássága
Fritz Albert Lipmann német-amerikai biokémikus volt. 1953-ban fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott Hans Krebs-el megosztva „a koenzim-A felfedezéséért és kutatásáért”.
Lipmann a Collegium Fridericianumban járt. Először orvostudományt, majd kémiát és farmakológiát tanult a Königsbergi Albertus Egyetemen, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen és a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen. 1924-ben Ph.D fokozatot kapott. 1928-ban doktorált. Már 1927-ben Otto Meyerhof alkalmazottja lett a Kaiser Wilhelm Biológiai Intézetben Berlin-Dahlemben, majd 1929-ben Heidelbergben. 1930-1931-ben Albert Fischer laboratóriumában dolgozott a berlini Kaiser Wilhelm Biológiai Intézetben, majd New Yorkba ment Rockefeller-ösztöndíjasként. 1932-ben követte Albert Fischert a koppenhágai Carlsberg Laboratóriumba. Az embrióban lévő glükóz sejtek anyagcseréjét kutatta. 1939-ben emigrált az USA-ba, és 1944-ben kapott állampolgárságot. Lipmann kezdetben a New York-i Cornell Egyetem Orvostudományi Karán tanított, majd 1941 és 1957 között a bostoni Massachusetts General Hospital biokémiai kutatólaboratóriumát vezette. 1941-ben oktató, 1943-ban egyetemi docens, 1949-ben pedig a biokémia rendes professzora lett a Harvard Medical School-on, 1957-től 1969-ig pedig a New York-i Rockefeller Egyetemen.
Lipmann B-vitaminokkal és enzimekkel foglalkozott, és 1947-ben fedezte fel az A-koenzimet, aminek a létezésének köszönhetően új típusú anyagcsere alakult ki. 1953-ban James Baddiley-vel együtt leírták az A koenzim szerkezetét. 1969-ben felvételt nyert a Német Természettudományi Akadémiára, a Leopoldina-ra. Lipmann felfedezte, hogy az ATP a fő energiahordozó a sejtben, amiről a Metabolic Generation and Utilisation of Phosphate Bond Energy (1941) című szakkiadványában írt. Önéletrajza, a Wanderings of a Biochemist 1971-ben jelent meg.
