A franciák egyik jelképe, az ország címerállata, a gall kakas eredete egy bizonyos etimológiának köszönhető – noha valójában hiba. A kakas szó latinul gallus, de a Galliából származó ember is gallus (azaz gall). A kettőnek semmi köze egymáshoz; a földrajzi nevet – azaz Galliát, nagyjából a mai Franciaország területét – nagyon régóta ebből a szóból származtatták. Mindenesetre maguk a franciák a kakas kukorékolását olyannyira nem tartják zavaró rikácsolásnak, hogy egyenesen dalnak vélik, ezért a szárnyas értelmezőneve chante-clair (tisztán éneklő, zengő).
A gall kakas (le coq gaulois) mint címer a francia forradalom idején lépett a királyi Bourbon-liliomok helyére. Az 1814-ben lezajlott restauráció és a Második Császárság idején ugyan eltűnt a címerekből, de 1870 óta ismét büszkén szimbolizálja a franciák küzdőszellemét, büszkeségét, bátorságát, sportszerűségét.
Kosztolányi művészként adott értelmet jelentésének
Kosztolányi Dezső a gall kakas különös értelmezését adta Zsivajgó természet című könyvében: „Más nemzetek oroszlánt, kerecsent, mesebeli sárkányt választanak jelképükül. Én a franciáké vagyok. E népnek a bálványa az értelem és az önismeret. A földön jár. Hatalmas képzeletének nincs szüksége arra, hogy nagyobbítsa, szépítse magát. Ezért nem szégyenli, hogy nemzeti madara az éber, korán kelő, szorgalmas, erősen poligám természetű baromfi. A világ szemétdomb. Meg kell rajta találni a szemet. Kapirgálva magam is a szemétben leltem meg a tudományos pozitivizmus és az irodalmi realizmus nagy kincsét.”
