2008. február 7-én tizennégy ember meghalt és harminchatan megsérültek egy porrobbanás során az Imperial Sugar tulajdonában lévő finomítóban Port Wentworthben, Georgia államban, az Egyesült Államokban. A porrobbanások aggodalomra adtak okot az Egyesült Államok hatóságai számára a 2003-ban történt három halálos baleset óta és erőfeszítéseket tettek a biztonság javítására.
A Port Wentworth-i finomító nagy és régi volt, elavult építési módszerekkel, olyan tényezőkkel, amelyek hozzájárultak a tűz súlyosságához. A robbanás eredetét a gyár közepére szűkítették le, a tárolósilók alatti pincére. A rossz takarítás miatt felgyülemlett cukorpor a levegőbe került a lökéshullámok következtében, ami hatalmas másodlagos robbanások sorozatához vezetett az egész gyárban. Az Igazságügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálatok 2013-ban kizárták a szándékos bűncselekményt.
Az ipari katasztrófa következtében új biztonsági jogszabályt javasoltak. Port Wentworth gazdasága hanyatlott, mert a gyárat bezárták. Az Imperial azt tervezte, hogy 2008 végére újjáépíti és visszatér a termelésbe, az épületek a következő év nyarára készülnek el.
Az Egyesült Államok Kémiai Biztonsági Tanácsa 2009 szeptemberében tette közzé jelentését az incidensről, és azt mondta, hogy a robbanás „teljes mértékben megelőzhető” lett volna. A Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatal (OSHA) és az Alkohol-, Dohány-, Lőfegyverek és Robbanóanyagok Hivatala (ATF) vizsgálatai hasonló következtetésekre jutottak.
Háttér
Az Imperial Sugar finomítója a georgiai Port Wentworthben egy négyemeletes épület volt a Savannah folyó partján. A texasi Sugar Land-ben található Imperial 1997-ben vásárolta meg a finomítót és annak márkanevét egy korábbi helyi tulajdonostól. Az építkezés óta Dixie Crystal finomítóként ismerték, és a katasztrófa előtt ez volt a fő munkaadó Port Wentworthben, egy 3500 lakosú városban.
A Port Wentworth finomítót 1916-ban 400 ember építette, akiket kifejezetten erre a célra költöztek át Louisianából, és a következő évben nyitották meg. Az Imperial a Savannah Foods-szal együtt megvásárolta a finomítót, hogy egy nemzeti ellátási és elosztási hálózat részét képezze, hogy kielégítse az olyan vállalkozások keresletét, mint a Piggly Wiggly, a General Mills és a Wal-Mart. Ez a hálózat volt a második legnagyobb az Egyesült Államokban.
A finomító egy 160 hektáros (0,65 km2) területen feküdt, és 81 000 m2-en terült el. A munkások a gyárat elavultnak minősítették, a gépek nagy része több mint huszonnyolc éves volt.
A katasztrófa előtti utolsó teljes pénzügyi évben, amely 2007. szeptember 30-án ért véget, a létesítmény 737 millió kg cukrot finomított, ami az ország szükségletének 9%-a. A létesítménybe szállított nyerscukor 90%-a még abban az évben a tengerentúlról származott, és az Imperial arra számított, hogy a robbanás évében is külföldről érkezzen be a „döntő többség”.
A robbanás előtti időben az Imperial pénzügyi nehézségekbe ütközött. A 2007. szeptember 30-án végződő pénzügyi évben az eladások nyolc százalékkal estek vissza, míg a vállalat nyeresége és részvényárfolyama a felére esett vissza. Az Imperial legutóbbi két éves jelentése a robbanás előtt arról szólt, hogy a port wentworth-i létesítményben bekövetkezett károk „lényeges hatással lesznek a vállalat üzleti tevékenységére, pénzügyi helyzetére és működési eredményeire”.
A robbanás
A robbanás 19 órakor történt egy olyan helyiségben, ahol a dolgozók cukrot zacskóba rakták. A dél-karolinai Savannah folyó túloldaláról érkezett szemtanúk arról számoltak be, hogy több emelet magasra csapnak fel a lángok. A telephelyen akkor 112 alkalmazott dolgozott. A robbanás a finomító közepén történt, ahol a zsákoló és tároló létesítményeket liftek és szállítószalagok hálózata táplálta a kész termékkel. Ezen a helyen sok épület hat-nyolc emelet magas volt, köztük szűk rések.
A helyszínre tizenkét megyéből érkeztek mentők, három megyéből a tűzoltók. Az Egyesült Államok parti őrsége lezárta a folyót a környéken, és egy tűzoltó vontatóhajóval oltották el a tüzet a folyóból. Helikopterrel kutattak a folyóban mindenkit, akit esetleg a robbanás oda repített. A finomítói munkásokat bevonták a kutatási és mentési munkálatokba, mivel a katasztrófavédelem személyzete nem ismerte az üzem elrendezését. A Vöröskereszt munkatársa, Joyce Baker, aki az elsők között érkezett a helyszínre, arról számolt be, hogy ez olyan volt, mintha „a pokolban sétáltak” volna, mert az általa kezelt férfiak egy részének „nem volt bőre”.
A Georgia Emergency Management Agency (GEMHSA) figyelmeztette a helyi kórházakat, hogy készüljenek fel akár 100 áldozatra. A közeli Memorial Egészségügyi Kórház egyik orvosa elmondása szerint a sürgősségi osztályozásba érkező betegek állapota változó volt, a kézen elszenvedett kisebb égési sérülésektől a 80-90 százalékos égési sérülésekig, sokuk állapota kritikus, egy pedig 95 százalékos égési sérüléseket szenvedett. Az áldozatok életkora 18 és 50 év között volt. Sok áldozatot mesterséges kómába helyeztek, mert életfenntartó rendszeren voltak. Nyolc embert helikopterrel szállítottak az Augusta-i Joseph M. Still Burn Centerbe, amely körülbelül egy óra távolságra van. A sérültek közül öten később ott haltak meg.
A finomítóhoz közeli templomban gyülekeztek a családok, akik információt kerestek a létesítményben foglalkoztatott rokonaikról. Nagyon sok ember jelent meg, ezért a rendőrség azt kérte, hogy minden család csak egy képviselőt küldjön. A robbanás napjának végén hat ember eltűnt, halálesetről nem számoltak be. Az éjszaka folyamán több mélyen fekvő tüzet tártak fel, és másnap folytatódott az oltás.
A korábban lezárt 5 km-es folyószakasz nagy részét korlátozás nélkül újranyitották, bár a biztonsági övezet betartása érdekében a járőr továbbra is a helyén maradt. A folyami korlátozások miatt egy kimenő és két beérkező hajó késett. Kisebb olajszennyezés is történt a finomító üres és ritkán használt dokkjának berendezéseiből.
Eközben 2004-ben a Kémiai Biztonsági és Veszélyességvizsgáló Testület (CSB) tanulmányt készített a porrobbanások kockázatairól az előző évben történt három halálos baleset után. A West Pharmaceutical Services robbanása Észak-Karolinában hat embert ölt meg, a CTA Acoustics robbanása Kentuckyban hét embert, az Indianában történt Hayes Lemmerz robbanás pedig egy ember halálát okozta. A CSB megállapította, hogy 1980 és 2005 között 281 robbanás történt éghető porral, amelyekben 119-en haltak meg és 718 volt a sérültek száma. Az ügynökség számos ajánlást fogalmazott meg a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatalnak (OSHA), amelyeket 2008-ra részben végrehajtottak. A CSB továbbra is aggódott a további halálos balesetek miatt egészen a Port Wentworth-i birodalmi finomítóban történt robbanásig.
A robbanás súlyosan meggyengítette a finomító szerkezetét, és nagyon instabillá tette azt. Jelentős füstkár is keletkezett. A csomagolási terület teljesen megsemmisült, míg a finomító tizenkét százaléka összeomlott a robbanás következtében. A törmelék eltávolítása a balesetet követő napon kezdődött, szerkezetmérnökök segítségével. A hat eltűnt személyt aznap holtan találták, közülük hármat a létesítmény alatt futó alagutakban. A halálos áldozatok száma összesen tizenhárom volt. Ez volt az első komolyabb leállás egy amerikai cukorfinomítóban azóta, hogy az American Sugar Refining Inc. Domino Sugar bezárta a louisianai Chalmette-ben található üzemét a Katrina hurrikán következtében.
2008. február 14-re a tűz legnagyobb részét sikerült eloltani. A 30 méteres cukortároló silók égve maradtak annak ellenére, hogy megpróbálták eloltani a tüzet úgy, hogy helikopterből több ezer gallon vízzel öntötték le őket. Szakembereket és berendezéseket hívtak be a silókban lévő parázsló, olvadt cukor elhárítására. Ekkor hét holttestet találtak meg, egy nyolcadik pedig a kórházban halt meg.
Nyomozás
A robbanás helyét gyorsan megállapították: a finomított cukor tárolására szolgáló épület, amiben a csomagolás előtt tárolták a cukrot, valamint a mellette lévő három 30 m magas, 46 cm vastag vasbeton tároló silóból kettő. Az Imperial Sugar vezérigazgatója, John Sheptor szerint a felgyülemlett cukorpor valószínűleg puskaporként hatott. Sheptor, aki a robbanás idején az üzemben tartózkodott, csak azért maradt életben, mert tűzfal védte. Nehéz felszerelésekkel kellett megtámasztani a részben összeomlott építményt, mielőtt a tűzoltók behatolhattak volna az áldozatok felkutatására. Huszonnégy órán belül a robbanóanyagot cukorporként azonosították.
Az OSHA és a CSB szövetségi vizsgálatot indított, tanúkat hallgattak ki, ellenőrizték a dokumentációt, és helyszíni vizsgálatot végeztek az üzemben. Az OSHA két órán belül, a CSB pedig negyvennyolc órán belül megérkezett. További rövid vizsgálatokat végeztek az állami tűzoltók és a rendőrség, valamint az Alkohol-, Dohány-, Lőfegyverek és Robbanóanyagok Hivatala (ATF), de ezeket gyorsan le is zárták, miután bebizonyosodott, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a robbanást és a tüzet szándékosan indították volna. A 2008. február 17-én tartott sajtótájékoztatón a CSB csapatának hat tagja közül az egyik azt mondta, hogy a robbanás a porrobbanások folyamatos kockázatát mutatja, annak ellenére, hogy 2004-es jelentésükben kiemelték az ügyet.
A nyomozók nem tudtak belépni a silókba, mivel az OSHA úgy ítélte meg, hogy túl veszélyesek voltak a robbanás után. Csak a silók lebontása után tudtak bejutni a területre. Mire ez megtörtént, négy hónappal a katasztrófa után a nyomozók úgy vélték, hogy a robbanás a silók alatti pincerészben kezdődött, ahonnan a cukrot szállítószalagokon adagolták a csomagolóépületbe. A gyár elavult építőanyagai és módszerei vélhetően hozzájárultak a lángok súlyosságához. A mennyezet fából készült hornyos kialakítású volt. A mindvégig használt kreozotot „zsírgyújtónak” nevezték, a tűzveszély miatt. Az OSHA által készített alkalmazottak interjúi feltárták a képzés hiányát, mivel a munkások közül negyvenen arról számoltak be, hogy soha nem kapott képzést arról, hogyan kell vészhelyzetben kilépni az épületből. Csak öt alkalmazott emlékezett arra, hogy tűzoltógyakorlatot tartottak.
Következmények
Az Imperial louisianai finomítóját a cég hat héttel a port wentworthi katasztrófa után leállította, mert attól tartottak, hogy ott is hasonló robbanás következhet be. Több mint egy hétig nem működött. Az OSHA 36 000 dolláros bírságot szabott ki Imperialra az üzem biztonsági jogszabályainak megsértése miatt.
A Georgia-i gyár 371 dolgozója továbbra is fizetést kapott az Imperialtól, és 275-öt újra felvettek, hogy segítsenek a finomító azon részeinek megtisztításában és lebontásában, amelyeket nem lehetett megmenteni. A munkálatok 2008. április 18-án kezdődtek, miután az Imperial igazgatósága megerősítette újjáépítési szándékukat. A tervek szerint az üzem 2008 végére visszatér a cukorfinomításhoz. A cukorsilók bontását 2008. június 24-én végezték el. 2009 nyarára cserecsomagoló épületet és új cukorsilókat terveztek felépíteni. A bontás során az egyik silóból 1 300 000 kg, a másodikból további 230 000 kg cukrot nyertek vissza. A cég azt remélte, hogy újrahasznosítja a terméket etanolgyártáshoz. 2008 első negyedévében az Imperial 15,5 millió dolláros veszteséget könyvelt el, amely szerintük elsősorban a robbanásnak volt köszönhető. Port Wentworth gazdasági válságba került a baleset után, a helyi vállalkozások sok ügyfelet veszítettek. Az Imperialt 2012-ben vásárolta meg a Louis Dreyfus Group.
A balesetet követő egy hónapon belül az OSHA attól tartva, hogy az érintett munkáltatók esetleg nem tudnak arról, hogy létesítményeik porrobbanásveszélyt jelentenek, levelet küldött 30 000 alkalmazottnak, hogy figyelmeztesse őket egy hasonló robbanás veszélyére. Az OSHA emellett javasolta a 2008-as éghető porrobbanásról és tűzmegelőzési törvényt, egy új törvényjavaslatot, amelynek célja a porrobbanások kockázatának csökkentését célzó szabályozás bevezetése.
A CSB 2009 szeptemberében tette közzé jelentését, amely szerint a robbanás „teljes mértékben megelőzhető volt”. Megállapította, hogy a cukoripar 1926 óta tisztában volt a porrobbanás kockázatával. Konkrétan a vállalati vezetők 1967-ben készített belső memorandumai fejezték ki aggodalmukat a cukorpor által okozott robbanás lehetőségével kapcsolatban. Az Imperial Sugar nemrég olyan konstrukciós változtatásokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették a cukorpor felhalmozódását. Soha nem gyakorolt evakuálási eljárásokat, és a vészvilágítás hiánya miatt az emberek sötét folyosókra és alagutakra voltak korlátozva a robbanások idején.
2009. február 7-én emlékművet emeletek a robbanásban meghalt emberek tiszteletére a Legacy Parkban, a port wentworthi üzem területén. Az OSHA 2010 májusában 8,8 millió dolláros pénzbírságot szabott ki az Imperialra, a port wentworthi és a louisianai üzemben elkövetett 211 szabálysértés miatt. Az egyezségi tárgyalások után a cég beleegyezett 6 millió dollár kifizetésébe, miközben nem ismerte el hibáját.
