Az egyiptomi állatkultusz furcsaságai

0
348

Az ősi Egyiptomban különleges helyet foglaltak el az emberek életében az állatok, az őket övező kultusz nyomai már az egyiptomi civilizáció kezdeteitől kimutathatók, de tiszteletük igazán a késői korban vált jelentőssé. A szent állatokat osztályozni is lehet: templomi állatok, azokkal azonos fajták, fétis állatok. Különleges, hogy az állatmúmiák számára hatalmas temetőket, katakombákat hoztak létre.

Hérodotosz korában Egyiptomban kevés állat élt, azokat azonban szinte kivétel nélkül szentként tisztelték:

Az állatokat a következő szokások szerint gondozzák. Minden állat ellátására külön gondozót jelölnek ki, egy egyiptomi férfit vagy nőt, s az apától a fiú veszi át ezt a tisztséget. A városlakók a következőképpen teljesítik fogadalmukat: miután imádkoztak ahhoz az istenhez, akinek az állat szentelve van, fele- vagy harmadrészben lenyírják gyermekük haját, a hajat megmérik, és amennyi a súlya, annyi ezüstöt adnak az állatot gondozó nőnek, az pedig halat vág föl érte az állatoknak, amelyek így jutnak élelemhez. Ha valaki valamely állatot szándékosan megöl, halállal bűnhődik, ha véletlenül, meg kell fizetnie a papok által kirótt büntetést. Ha valaki íbiszt vagy sólymot öl meg, akár szándékosan, akár véletlenül, annak halállal kell bűnhődnie.(A görög-perzsa háború, II. könyv, 65.)

Nagy becsben tartották a macskákat is, hiszen Básztet istennőt, napisten lányát eleinte oroszlán-, később macskaformában ábrázolták. Ahogy Hérodotosz írja, „ha tűz üt ki, csodálatos dolog történik a macskákkal. Az egyiptomiak ilyenkor, ahelyett hogy a tűz oltásával törődnének, egymástól bizonyos távolságra állva, a macskákra ügyelnek. A macskák pedig vagy átosonnak az emberek között, vagy átugorják őket, és a lángok közé vetik magukat, s az ilyesmi az egyiptomiakat mély gyászba borítja. Ha valamely házban kimúlik egy macska természetes módon, a ház lakói lenyírják szemöldöküket, ahol pedig kutya pusztul el, ott egész testüket és fejüket.“(66.)

Az elpusztult állatok természetesen méltó nyugvóhelyet kaptak: a kimúlt macskákat szent kamrákba vitték, bebalzsamozták őket, majd Bubasztisz városában elhantolták őket. Érdekesség, hogy a régészek Bubasztiszban annyi macskamúmíát találtak, hogy egy időben, a XIX. század folyamán trágyát készítettek belőlük nemcsak a városban, hanem Európában – főleg Angliában – is.

Több más város is katakombákat hoztak létre az elpusztult állatok számára: legalább négy, Künopolisz elnevezésű várost azonosítottak a birodalomban, ahol különleges tiszteletben részesítették az ebeket. (Bár a kutyák között tartották számon a ténylegesen háziasított és a vad kutyákon kívül a sakált, farkast és a rókát is.)

Hérodotosz szerint a mongúzokat ugyanúgy temették el, mint a kutyákat; a cickányokat és a sólymokat Butó városában, az íbiszeket pedig Hermopoliszban hantolták el. A ritkán előforduló medvéket és a farkasokat, amelyek alig nagyobbak a rókáknál, ott ássák el, ahol megtalálták őket. (67). (A nílusi mongúz [ichneumon] patkányokra és kígyókra vadászott, előszeretettel ábrázolták mocsárban való vadászat közben, és valószínűleg szelídítették, ahogy a XX. század elején is; gyakran keverték össze a cickánnyal. A sólymokat, ölyveket és sasokat a megtalált múmiáik alapján nem különböztették meg a kultuszokban. Az íbisz Thot/Hermész kultuszállata volt, így imádata a kultuszközpontban, Hermapoliszban természetes volt, bár számos más városban is – Szakkara, Ombosz, Théba, Hagg Kandil, Abüdosz – voltak temetők a számukra.)

A krokodilmadár
A görög történetíró külön foglalkozik a krokodillal, hiszen az állat szintén kiemelt szerepet játszik mítoszaikban, amelyekben Szobek néven emlegették. Rövid leírás után így ír: „Mivel a vízben tartózkodik, a szája belül tele van piócákkal. A madarak és állatok menekülnek előle, a bíbiccel azonban békében él, mert hasznát veszi. Amikor ugyanis a krokodil kijön a vízből, és felnyitja a száját, amit többnyire nyugat felé fordulva szokott megtenni, a bíbic beugrik a szájába, és megeszi a piócákat. A krokodilnak ez a szolgálat kedvére való, ezért nem bántja a bíbicet.(uo, 68.)
Ez a híradás még manapság is közkedvelt, az interneten számos fotó látható, amint egy kis madár járkál egy nagy hüllő szájában. Az egyik legnépszerűbb kép azonban manipulált. A tapasztalatok szerint többféle madár is szívesen téblábol a krokodilok közelében, de nincs valódi bizonyíték arra, hogy ételmaradékokat csipegetnének a hüllők szájában. (Vannak természetesen videók, amelyek ezt bizonygatják, azok azonban szintén manipulált – vagy éppen kommerciális – felvételek; lásd alább.)

Forrás:
Hérodotosz: A görög-perzsa háború (Győry Hedvig jegyzeteivel)

Előző cikkRómai császár, aki lovát tette meg konzulnak
Következő cikkMelyik uralkodó állt gladiátornak?