Ahogyan a képeken, filmeken is látjuk, sőt, a feljegyzések is alátámasztják, a 18. század egyik legjellemzőbb ismertetője a fehérített, akár több méter magas paróka.

Rizspor már akkor is létezett, igaz, nem a hajra, hanem a bőrre használták. Púderként az arc, dekoltázs fehérítésére volt alkalmas, ami az akkori elit divat egyik elengedhetetlen része volt.

A rizsporos paróka elnevezés viszont nem volt pontos, maximum a fehér színe miatt használták, ugyanis alapja ennek elsősorban gabonafélék voltak. A frizurák elkészítéséhez alaposan megőrölt, átszitált kukorica vagy búzaliszt alapú készítményeket használtak, esetleg az előkelőbb családok búzakeményítőt. Utóbbi egyébként máig megtalálható a szárazsamponokban.

Akkoriban jobb esetben havonta mosták hajukat az emberek, a zsíros lobonc viszont nem volt mindenhol megengedett. A hajat először pomádéval kezelték, ami részben birkafaggyúból, részben illatanyagokból állt. Ezután már a fújtatóval rászórt búzakeményítő is megmaradt a hajszálakon, ami által akár egy méter magas hajkoronát is formálhattak úgy, hogy az tartja az alakját. Mária Antónia volt híres az extrém hajkölteményeiről.

Mindez akkor ment ki a divatból, amikor a háború kiürítette a gabonatárolókat, és az éhező tömeg már nem látta előkelő dolognak a búza és liszt felhasználásából készült frizurákat.

Előző cikkÍgy kockáztak az ókori Rómában
Következő cikkA herceg, akinek csak a belét temették el