Élete
Munkássága
Carl Friedrich Georg Spitteler svájci költő volt, akit 1919-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntettek ki, „különösen eposzának, az Olimposzi tavasznak méltatásaként”.
1863-tól jogot tanult a zürichi egyetemen. 1865–1870-ben ugyanabban az intézményben, Heidelbergben és Bázelben tanult teológiát. Eposzi költőként kezdte megvalósítani küldetését, ezért nem volt hajlandó azon a területen dolgozni, amelyre felkészítette magát.
Később Oroszországban dolgozott oktatóként, 1871 augusztusától egészen 1879-ig. Később elemi tanár volt Bernben és La Neuveville-ben, valamint a Der Kunstwart újságírója és a Neue Zürcher Zeitung szerkesztője.
1881-ben Spitteler kiadta a Prométheusz és Epimétheusz című allegorikus prózakölteményt, Carl Felix Tandem álnéven, és a címek két mitológiai alakján keresztül mutatja meg az ideálok és a dogmák közötti ellentéteket. Késői életében Spitteler átdolgozta a Prométheuszt és az Epimétheuszt, és valódi nevén adta ki, új Prometheus der Dulder (Prometheus, a szenvedő, 1924) címmel.
1882-ben megjelentette Extramundana című versesgyűjteményét. 1885-ben felhagyott a tanítással, és Bázelben újságírói karriernek szentelte magát. Addigra gyors egymásutánban kezdtek megjelenni művei. 1891-ben jelent meg a Friedli, a Kalderi című novellagyűjtemény, amelyben Spitteler, ahogy ő maga mondja, az orosz realizmust ábrázolta. Az Irodalmi példázatok 1892-ben, a Balladák 1896-ban jelentek meg.
1900–1905-ben Spitteler megírta az Olympischer Frühling (Olimpiai tavasz) című erőteljes allegorikus-epikai költeményt, jambikus hexameterekkel. Ez a fantasztikus, naturalisztikus, vallási és mitológiai témákat keverő mű az univerzum iránti emberi aggodalommal foglalkozik. Prózai művei közé tartozik az önéletrajzi gyermekkori élményeiről szóló Die Mädchenfeinde (Két kis nőgyűlölő, 1907), a drámai Conrad, a hadnagy (1898), amelyben a korábban ellentétes naturalizmus hatását mutatja be, valamint az Imago (1906) című önéletrajzi novella.
Az első világháború idején ellenezte a svájci német ajkú többség németbarát hozzáállását, ezt az álláspontot a „Svájci nézőpontunk” című esszé is megfogalmazta. 1919-ben Nobel-díjat kapott. Spitteler 1924-ben halt meg Luzernben.
