Definíciója alapján egy ágyneműtartós, ülő- és fekvőalkalmatosságként használható bútor, mely az 1930-as években terjedt el hazánkban. Sokan nem tudják, de egy festményen szereplő hölgy ihlette megnevezését.
Közönséges kanapé, vagy fekvőhelyként volt emlegetve Franciaországban is mindaddig, míg egy híres festmény meg nem változtatta.
Fiatal lányként vitte Párizsba édesapj Jeanne-Francoise Julie Adélaide-t, hogy barátjához, egy jómódú bankárhoz hozzáadja. Huszonhat év volt a korkülönbség, de nem is ez volt a meglepő, hanem barátságuk, mely által saját törvényeit, céljait követhette. Sokan megjegyezték, hogy valójában anyja régi szerelme volt a bankár, Jacques-Rose Récamier, aki saját lányát vehette ily módon magához.
A város lelke volt a lány, rengeteg programot szervezett, melyek előkelő társaságok központjává vált, műveltsége és szépsége pedig még feljebb emelte őt a társaságokban. Még egy festő is meg örökítette huszonhárom évesen. Jacques-Louis David művész azt kérte, hogy egy ritka ülőalkalmatosságra feküdjön a kép kedvéért.
Később politikai okokból el kellett hagynia az országot, majd Itáliában élt. Miután a császárság megbukott visszatért, és előkelők társaságában élte életét egészen hetvenegy éves koráig, majd kolerajárvány miatt életét vesztette.
A híres képet először Récamier miatt emlegették, neve szájról szájra terjedt, végül pedig a bútordarabot is hozzá kötötték, végül pedig ráragadt.
