Karácsony idején a keresztény emberek a szeretet és a család ünnepét ülik. A téli napforduló idején már az ókorban is a lakásokban és a templomokban kihelyezett örökzöld növények az élet halál fölött aratott győzelmét szimbolizálták.
A legenda szerint elsőként Luther Márton állított fel otthonában gyertyákkal feldíszített karácsonyfát 1536-ban, miután hazafelé rácsodálkozott az erdei fenyőfák ágai között ragyogó fényes csillagokra. A XVI–XVII. század folyamán terjedt el a Felső-Rajna evangélikusok által lakott területein a feldíszített karácsonyfák állítása, a szokás a következő évszázad során egész Németországban elterjedt, a XIX. századra pedig Európa-szerte népszerűvé vált, s a sok millió kivándorlónak köszönhetően nemsokára pedig az Egyesült Államokban is közkedvelt hagyománnyá vált. (Noha Massachusettsben a XVIII. században még büntetés jár a díszített karácsonyfáért.) Az első „állami” karácsonyfát 1923-ban állították fel a Fehér Ház előtt Calvin Coolidge.
A gyertyáknál biztonságosabb elektromos égősort 1895-ben szabadalmaztatta Ralph E. Morris, a New England Telephone Company munkatársa (akinek egyébként a telefonközpontok kapcsolótábláinak villogó fényei adták az ötletet).
A nagy októberi szocialista forradalom után Oroszországban betiltották a karácsonyfát. A tiltást ugyan 1935-ben eltörölték, maga a karácsonyfa-állítás az újévi ünnep részévé vált, s a betlehemi csillagot vörös csillagra cserélték…
A norvég főváros, Oslo 1947 óta minden évben hálából ajándékoz karácsonyfát Angliának, amiért a britek segítséget nyújtottak az északiaknak a második világháború csatáiban.
