Minden keresztény országban különleges ünnep a karácsony, különleges szokásokkal. Rövid összeállításunkból kiderül, hogy van ország, ahol görkorcsolyával gurulnak a hajnali misére, máshol pókhálót vagy éppen uborkát lógatnak a fenyőfára.
Európai hagyományok
A pók jó néhány néphagyomány szerint szerencsét hoz, így vélik Ukrajnában is, ahol a hagyományos díszek mellé pókhálót aggatnak a fára, bízva a jobb szerencsében. Portugáliában – szintén a jobb jövő reményében – a karácsonyi lakoma során az elhunytak hozzátartozók számára is az asztalra készítik a tányérokat és evőeszközöket, akik hálájuk jeléül áldást hozhatnak a család számára.
A németeknél, pontosabban a bajoroknál sem mindennapi dísz ékesíti a karácsonyfákat: savanyú uborkát (illetve azt jelképező díszt, úgynevezett Weihnachtsgurkét, jobb oldali képünkön) helyeznek az ágak közé, s az a gyermek, aki megtalálja, személyesen kap ajándékot a Mikulástól.
Az olaszoknál egy idős asszony, La Befana ad ajándékot a jól viselkedő gyerekeknek, míg a rosszaknak szenet csempész a csizmájukba. Walesben csontváz formájú ló a karácsony szimbóluma, a svédek pogány hagyománya a szalmából készült Yule kecske, míg a holland gyerekek répát dugnak a cipőjükbe, hogy a Mikulás szánját húzó ló se maradjon táplálék nélkül. Izlandon tizenhárom troll lepi el az utcákat s oszt rohadt burgonyákat a rossz gyerekeknek, míg Grönlandon a helyiek kedvenc csemegéjüket, a savanyított vagy natúr bálnabőrt fogyasztják nagy élvezettel.
Mi a helyzet a többi földrészen?
Venezuelában görkorcsolyával gurul hajnali szentmisére az ünneplő tömeg, akkor a főbb utakat lezárják a forgalom elől, hogy mindenki biztonságban juthasson el a templomokba. Guatemalában az ünnep előtt minden háztartásban összegyűjtik a szemetet, amit felhalmoznak az udvaron, a tetejére ördögbábut tesznek, majd meggyújtják és elégetik a halmot. A La Quema del Diablo nevű rituálé segítségével jelképesen megszabadulnak bűneiktől, így megtisztulva várhatják a következő évet.
Dél-Afrikában sok helyen a sült hernyó az igazi ünnepi menü, míg Új-Zélandon egy különleges fa, a pohutukawa tölti be a karácsonyfa funkcióját.
Mióta állítanak karácsonyfát Magyarországon?
A reformáció sokat tett a karácsonyfa elterjedéséért; a faállítás elsőként az evangélikusoknál jelent meg: a hagyomány a XVI. században terjedt el a Német-római Birodalomban, amikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban, a legenda szerint valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát. A XVIII. században egész Németországban elterjedt a szokás, a XIX. században pedig Ausztriában, majd Európa-szerte népszerűvé vált. Magyarországon a karácsonyfa az arisztokrata családoknál bukkant fel először, hamarosan pedig – az 1800-as évek közepére, a reformkor végére – már a tehetősebb magyar polgári családok is állították karácsonyfát. Jókai Mór A koldusgyermek című, 1854-ben megjelent, szomorú és megható elbeszélése az első magyar irodalmi mű, amelyben előfordul említése: „..ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.„
(Felső kép: Albert Chevallier Tayler: The christmas tree [1911])
