Egészen a 18. század végéig, komoly vádakkal állítottak törvényszék elé bizonyos állatokat. Akár apró rovarokat is, amelyek a boszorkáság kellékei voltak.
A középkorban még úgy tartották, hogy az állatok bűnös cselekedetei ugyanúgy a jogrendszerhez tartoznak, emiatt ellenük is indítottak bűnvádi eljárást. A károkozástól egészen a gyilkosságik, a törvényszék komolyan foglalkozott az élőlények tetteivel.
A legtöbb állatpert disznó ellen indítottak, de történt, hogy lovak, kutyák, tehenek, macskák ellen indult eljárás, például bántottak egy embert, vagy megdézsmálták a termést. Természetesen ahogy az embert, úgy az állatokat is megillette a védelem, így felszínesen ugyan, de körbejárták a bűncselekmény részleteit.
Az érdekesebb feljegyzések közé sorolható az a franciaországi eset, mikor Fontenay-aux-Rosesban egy sertést állítottak törvényszék elé, mert megevett egy csecsemőt. 1266-ban bűnei miatt élve elégették.
1379-ben szintén egy disznó tette miatt hívták össze a bírákat, akik hosszadalmas vita után az uralkodóhoz fordultak tanácsért. A burgundiai herceg volt az, aki írásban kegyelmezett meg az állatnak.
Volt, hogy egy kakast ítéltek halálra, mert “szörnyű és természetellenes bűnt követett el”, ugyanis látták, hogy tojást tojt. Gondolták, ez egyértelműen a gonosz erők műve, így a tisztes, istenfélő polgárok azonnal őrizet alá vetették a megátkozott elkövetőt. Úgy tartották, a tojás fontos hozzávalója a boszorkányok főzeteihez, és ha egy kutya alá teszik, akkor abból csibe helyett egy félelmetes baziliszkusz jön világra. A kakast a település főterén, máglyán égették el sok száz bámészkodó előtt.
A fennmaradt írások alapján legtöbbször halál vagy száműzetés volt az ítélet.
