Elképzelhetetlen lenne nyomon követni azt a rengeteg árut mely napjainkban forgalomban van. Ehhez kellett egy feltaláló és egy lelkes diák.
Norman Joseph Woodland gépészmérnökként tanított a Drexel egyetemen, ahol nem hagyta nyugodni egy barátja kérdése. Hogyan lehet automatikusan rögzíteni a termékinformációkat fizetéskor? Elsőkörben a dékánt keresték fel, de nem foglalkozott a témával.
Miami strandján, a homokba rajzolták fel elképzeléseiket. A Morse- kód pontjait és kötőjeleit vették alapul, de a könnyebb gépi leolvashatóság miatt ezen változtatni kellett. A jeleket meghosszabbítva vékony, vastag vonalakkal már ki tudták dolgozni az ötletet, megszületett a kétdimenziós, lineáris Morse-kód koncepciója. Kevesen tudják, de nem a fekete vonalakat figyeli a gép.
A fehér területekről visszaverődő fénysugarat észleli a leolvasó és előállít belőle egy elektromos jelet.
1951-ben szabadalmaztatta az eljárást, mint lineáris vonalkód.
Mivel hiányoztak a könnyen kezelhető elektronikus leolvasók, illetve az akkori nyomdatechnika is akadályba ütközött a precíz vonalak előállításával, még sok évet kellett várni a gyakorlati használatára.
Az első beszkennelt tétel egy csomag rágógumi volt egy ohiói szupermarketben 1974-ben, ahol mindössze 1-2%-os megtakarítást eredményezett a vonalkód. Woodland 15 000 dollárért eladta szabadalmát a Philcónak, majd az RCA (Radio Corporation of America) kezébe került.
Később mutatkoztak meg az előnyök, így az 1980-as években már évi 8000 amerikai üzlet állt át vonalkódos rendszerre, az 1990-es évek elején pedig már elképzelhetetlen volt, hogy egy közepesnél nagyobb kiskereskedelmi bolt ne alkalmazza az Univerzális Termékkódot (UPC).
Norman Joseph Woodland 2012. december 9-én hunyt el Alzheimer-kór következményeiben.
