Nem csak látványos, hogy a sötétben világítanak ezek a rovarok, de régi hagyományokhoz is köthetjük őket.
Az elnevezésük története a nyári napfordulóhoz köthető, ugyanis ekkor tartották Keresztelő Szent János születésnapját. Ebben az időpontban káprázatos rajzás látható, ami kétségkívül magával ragadta az ősi népet is. A néphiedelem szerint ilyenkor a világító rovarok mutatják a földben rejtőző kincseket.
Nem véletlen, hogy máshol is ehhez kötik az elnevezésüket. Mi ezt először a német nyelvből vettük át, ott Johanniskaferkének hívják, míg az angoloknál St. John’s beetle néven ismert.
Érdekesség, hogy nálunk valójában Szent Ivánt kellene emlegetjük, ugyanis a János és Iván ugyanazon név két változata. Nálunk az Iván név közelebb van a napfordulóhoz, ami azt mutatja, hogy a 10-11. században, a bizánci szláv hagyományok hatására változhatott meg.
Szent Iván éjszakája máig a fény, újjászületés és a termékenység ünnepe, a legelterjedtebb szokás pedig a tűzugrás. Ekkor a legrövidebb az éjszaka és leghosszabb a nappal.
