2015-ben kapott ismét figyelmet az a könyv, melyet a 16. században kezdtek írni és máig alapja az orvoslásnak.
Abban az évben vehette át a Nobel-díjat Tu Ju-ju, az első kínai nő, aki olyan artemizini-származék hatóanyagot fedezett fel, amely komoly szerepet játszik a malária elleni küzdelemben. A nyolcvanas éveiben járó nő a hagyományos keleti gyógymódok tanulmányozásával érte el a sikert.
Elmondása szerint 500 éves kutatómunka előzte meg ezt az eredményt, hiszen mindezt Li-Si-csen 30 éves felfedezései és feljegyzései segítették. Ő volt az, aki a 16. században bejárta Kína messzi vidékeit is, közben pedig kitartóan kutatta a helyi gyógymódok lelőhelyeit és felhasználásait. 52 kötetben foglalta össze a tanultakat, amelynek a Pen-cao kang-mu (magyarul: Alapvető tudnivalók a gyógyszertanról) adta.
Összesen 1892 különböző alapanyagot írt bele, illetve 11 096 orvosi javallatot jegyzett fel. Precíz diagrammokkal és aprólékos ábrázolással jellemezte a területeken talált növényeket, állatokat, ásványi anyagokat és felhasználásukat.
Fontos szerepet játszottak az orvoslás alapjainál, hasznosították a vérzéscsillapító létrehozásában, és számos egyéb alkalmazott terápiás elképzelésnek adott útmutatást.
Li gyógyszerész mesterművéről az UNESCO úgy fogalmazott, hogy a hagyományos kínai gyógyászat történetének valaha írt legteljesebb orvosi szakkönyve.
