Nagy ritkán még manapság is mondjuk a nagytudású emberekre, hogy „érti a csíziót”. De mi az a csízió?
A középkorban nagy megbecsülésnek örvendett az, aki betéve tudta a csíziónak nevezett, 24 hexameterből álló mondókát, ami tulajdonképpen egy latin nyelvű öröknaptár. A műveletlen, írástudatlan embereknek is ismerniük kellett, hogy például az év melyik napján van egy-egy szentnek az ünnepe. Ezért az ünnepek sorát egyetlen hosszú költeménybe sűrítették, azt gondolván, hogy egy verset könnyebb memorizálni, mint egy prózai szöveget. A latin nyelven írt csíziókban minden egyes hónapra két verssor jutott, s annyi szótagból álltak, ahány napos az adott hónap, a szent neve pedig arra a szótagra esett, ahányadik napra esett az ünnepe abban a hónapban.
Ugyan már a XII. századból is ismertek csízióversek, a legkorábbi magyar nyelvű szöveg a XV. század végére datálható Nagyenyedi kódexben olvasható.
jan. „Kis karácsontól keresztvíz
Lött Pál remete mint nagy dísz.
Antaltól Fáb Ánnos kézben
febr. Pál fordola fénességben
Már Balázs Ág Dorottyánál
Kolosként jár Bálint várnál
Nyilon nyeré Péter Mátyás
márc. Apostollá tevé Keffás
Csudálom ha mevel Geregel sert
Mire teszen ez Il ben pert
Ódj, védj Mária kéntól
ápr. Irgalmad hallám Amburostól
Vagy angyaltól idvezletett
Nekenk ótalm felel vetett
Áll Gyergy Márk jó zeld búzával”
(Azaz: kiskarácsony ünnepétől [jan. 1.] a Vízkereszten [jan. 6.] át Remete Szent Pál [jan. 10.] és Remete Szent Antal [jan. 17.] ünnepén át Fábián és Sebestyén vértanúk napjáig [jan. 20.], majd Ánnos, azaz Szent Ágnes ünnepétől [jan. 21.] Szent Pál fordulásáig [jan. 25.] való ismeretek a „fénességbe”, azaz a fényes februárba való átmenetig.)
Később egy csízió (Cisio) már nem csupán szentek felsorolását, hanem népi megfigyeléseket, a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos teendőket, házi gyógymódok és csillagászati ismeretek leírását is tartalmazta már. Sőt, eredeti – 1538 előtti – jelentését (versbe szedett ünnepnaptár) 1600 körül már népszerű-tudományos leírásként értelmezték, a XVIII. század végétől 1844-ig álmoskönyvet/jóskönyvet jelentett, majd a XIX. végétől diákfurfang értelemben használták.
A körülmetélés az eredet
A naptár az év elejével, január elsejével, azaz Krisztus (az Úr) körülmetélésének (latinul circumcisio Domini) ünnepével kezdődött; a circumcisio szó idővel lerövidült és lett magyarul csízió.
