Feltaláló

A báró Eötvös Loránd által tervezett Eötvös-inga (torziós inga) egy érzékeny műszer, ami az alatta lévő kőzetrétegek sűrűségének mérésére szolgál.

A készülék nemcsak a gravitációs erő irányát méri, hanem a gravitációs erő mértékének változását is a vízszintes síkban. Meghatározza a tömegek eloszlását a földkéregben. Az Eötvös-torziós mérleg, a geodézia és geofizika fontos eszköze az egész világon, a Föld fizikai tulajdonságait vizsgálja. Bányakutatásra, valamint ásványi anyagok, például olaj, szén és ércek felkutatására használják.

Az Eötvös-ingát soha nem szabadalmaztatták, de pontosságának bemutatása és számos külföldi látogatás után számos műszert exportáltak a világba, és felhasználásával fedezték fel az Egyesült Államok leggazdagabb olajmezőit. Az Eötvös-ingát a tehetetlenségi tömeg és a gravitációs tömeg egyenértékűségének pontos bizonyítására használták. A tehetetlenségi tömeg és a gravitációs tömeg közötti összefüggést mérte, bizonyítva, hogy a kettő egy és ugyanaz, amit már régóta gyanítottak, de soha nem mutattak be ugyanolyan pontossággal. Ezt az ekvivalenciát később Albert Einstein használta az általános relativitáselmélet felállítása során.

Eötvös így írja le mérlegét:

„Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek.”

Eötvös eredeti kísérleti eszköze egy vékony szálra akasztott rúd ellentétes végén két platinasúly van (görbületi variométer). A rúd végén lévő tömegek ugyanabban a magasságban vannak. A rúdra vagy szálra erősített tükör egy kis teleszkópba verte vissza a fényt. A rúd forgásának apró változásai is a fénysugár eltérülését okozzák, ami viszont észrevehető változást okoz, amint a távcső felnagyítja.

Később továbbfejlesztette a mérlegét: a vízszintes rúd egyik végén szintén egy platinasúlyt helyezett, a másik végén pedig egy vékony szálon alálógó platinahenger található (horizontális variométer). Mivel a súlyok két különböző magasságban vannak, ezért ez lehetővé tette a torzió kétdimenziós mérését. Sokkal pontosabb is volt. Az első ilyen inga 1890-ben készült el.

A ma általánosan Eötvös-mérlegként emlegetett eszközt manapság általánosan használják a helyi tömegkoncentrációk keresésére irányuló kutatások során.

Előző cikkPetzval-portréobjektív
Következő cikkJames Hargreaves fonógépe a spinning jenny