Az olasz zeneszerző a svéd király utolsó napjából, pontosabban utolsó ünnepségéből merített ihletet, hiszen a híres Álarcosbál opera III. Gusztáv haláláról szól.
III. Gusztáv ismert volt felvilágosult gondolkodásáról. Ezt jól mutatja, hogy bevezette a sajtószabadságot, megszüntette a kereskedelmi korlátozásokat és eltörölte a kínvallatást. Mindezek mellett még a nemesi előjogokat is kontrollálta, ezzel viszont sok haragost vonzott magához.
Néhány elszegényedett és kegyvesztett főúr úgy érezte, az uralkodó döntései végett életük tönkrement, ezt pedig csak gyilkossággal lehet megtorolni. Három bosszúszomjas arisztokrata tervelte ki, hogy a legközelebbi álarcos bálon elvegyülve, végeznek az említett személlyel.
III. Gusztáv gyakran tartott ehhez hasonló bálokat, így nem is kellett sokat várniuk a megfelelő pillanatra. 1792. március 16-án megtartotta az arisztokraták híres álarcosbálját, melyre a merénylők is bejutottak.
A maszk ugyan elfedte az emberek valódi kilétét, de az uralkodó mindig tett azért, hogy kitűnjön a tömegből.
A feljegyzések szerint mikor Gusztáv vállát megérintette az egyik bűntárs ő ijedten feléfordult, majd elhangzott a híres mondat: “Jó éjszakát, maszk!” Ez volt a megbeszélt jelzésük, ekkor dörrent el Anckerström három lövése, mely az uralkodó hátát érte.
A gyilkosokat hamar elfogták, felségárulásért pedig lefejezték őket. Ezt még III. Gusztáv is megélte, hiszen csak kétheti szenvedés után távozott az élők sorából.
