Elsőként érték el a hold felszínét, igaz, ember nem utazott az űreszközön. 1966 február 3-án landolt gond nélkül a Luna-9 orosz űrszonda.
Jóval korábban az első szonda már az indulásnál felrobbant, mindössze 93 másodperccel a start után. Ez 1958-ban történt, akkor egy átalakított R-7 interkontinentális ballisztikus rakétát indítottak, amely a hold felszínét vizsgálta volna.
Első körben alapkérdésekre keresték a választ. A holdat vajon puha porréteg borítja? (NEM) Van-e a holdnak mágneses tere? (NINCS) Lehetséges-e súlyosabb űreszköz biztonságos leszállása? (IGEN) A sikertelen kísérleteket publikusan nem számozták, így a Luna-9 űrszonda válaszolta meg elsőként ezeket a kérdéseket, amely ma már köztudott, a 20. útnak indított holdszonda volt. Előtte csak megközelítették a felszínt, lefotózták, majd terv szerint becsapódtak. Ezek vizsgálata közrejátszott az amerikai fejlesztésekben is.
75 órán át működött landolás után, küldött mérési adatokat, fotókat, panorámaképeket a felszínről. Atomtöltet felrobbantása is tervben volt, vizsgálták volna a Holdfelszín struktúráját, de erre nem került sor.
Mire a későbbi projekt, a Luna-17 vissza is jutott a földre, és kimondhatták, hogy a következőkben ember is utazhat az űrszondával, az amerikaiak már végrehajtották a sikeres holdraszállást emberrel. Számos projektet töröltek, mivel az akkori szovjet vezetés számára már érdektelen volt a Hold-kutatás. Ezek után az űrben hosszabb ideig való tartózkodásra alkalmas Szaljut, majd a Mir űrállomás fejlesztésére koncentráltak. Ma már az a szervezet is az oroszokhoz köthető, amely elsőként juttatott űr turistákat a világűrbe.
