A Pan Am 103-as járat menetrend szerinti transzatlanti járat volt Frankfurt és Detroit között, londoni és egy másik New York-i átszállással. 1988. december 21-én, nem sokkal 19 óra után, miközben a repülőgép a skót Lockerbie városa felett repült, egy bomba robbant a fedélzetén; 243 utas és a legénység 16 tagja meghalt. A repülőgép nagyobb részei Lockerbie egyik lakóutcájában zuhantak le, ahol 11 lakos halt meg. Összesen 270 halálos áldozatával ez az Egyesült Királyság történetének leghalálosabb terrortámadása, valamint a legsúlyosabb légi katasztrófa.
Dumfries és Galloway rendőrsége, valamint az FBI hároméves közös nyomozását követően 1991 novemberében elfogatóparancsot adtak ki két líbiai állampolgár ellen. 1999-ben Moammer Kadhafi líbiai vezető átadta a két férfit. 2001-ben Abdelbaset al-Megrahi líbiai hírszerző tisztet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek találták a robbantással összefüggésben elkövetett 270 rendbeli gyilkosságban. 2009 augusztusában a skót kormány könyörületességi okokból szabadon engedte, miután prosztatarákot diagnosztizáltak nála. 2012 májusában halt meg, mint az egyetlen ember, akit elítéltek a támadásért.
2003-ban Kadhafi elfogadta Líbia felelősségét a Lockerbie-i robbantásért, és kártérítést fizetett az áldozatok családjainak, bár fenntartotta, hogy soha nem adott parancsot a támadásra. A felelősségvállalás része volt a Líbiával szembeni szankciók feloldására vonatkozó ENSZ-határozatban meghatározott követelmények sorozatának. Líbia közölte, hogy vállalnia kell a felelősséget Megrahi kormányzati alkalmazotti státusza miatt.
A 2011-es első líbiai polgárháború idején Mustafa Abdul Jalil volt igazságügyi miniszter azt állította, hogy a líbiai vezető személyesen rendelte el a robbantást, miközben a nyomozók régóta úgy gondolják, hogy Megrahi nem egyedül cselekedett.
Előzmények
A Pan Am 103-as járata egy Boeing 747-121 típusú repülőgép volt és Clipper Maid of the Seas volt a neve.
A gép feeder járatként indult a nyugat-németországi frankfurti repülőtérről, egy Boeing 727-essel és PA103-A járatszámmal. A Pan Am és a TWA is rutinszerűen változtatta a repülés különböző szakaszait üzemeltető repülőgépek típusát. A PA103 egyetlen Frankfurt–New York vagy Frankfurt–Detroit útvonalként is lefoglalható volt, bár a londoni Heathrow repülőtéren egy menetrend szerinti repülőgépváltásra került sor.
A robbantás után a járatszámot megváltoztatták, a légitársaságok katasztrófa utáni bevett gyakorlatának megfelelően. Néhány napon belül a Frankfurt–London–New York–Detroit útvonalat a Pan Am 3-as járata szolgálta ki, egészen a társaság 1991-es megszűnéséig.
A katasztrófa
Amikor a katasztrófa napján megérkezett a Heathrow 3-as termináljára, az utasokat és poggyászaikat (valamint egy kísérő nélküli bőröndöt, amely a feeder járat interline poggyászának részét képezte) közvetlenül a Clipper Maid of the Seas-hez szállították, amelynek előző járata Los Angelesből indult, és San Franciscón keresztül érkezett. A járat transzatlanti szakaszát üzemeltető repülőgépet 18:04-kor tolták vissza a termináltól, és 18:25-kor szállt fel a 27R kifutópályáról, ahonnan a new york-i JFK repülőtérre, azután a Detroit Metropolitan Wayne County repülőtérre tartott.
18:58-kor a repülőgép 123,95 MHz-en kétirányú rádiókapcsolatot létesített a prestwicki Shanwick Oceanic Area Control vállalattal.
A Clipper Maid of the Seas 19:01-kor megközelítette a Solway Firth sarkát, és 19:02-kor átszelte a partot. A látótávolságnál a repülőgép 0357-es transzponderkódot vagy „squawk”-ot és 310-es repülési szintet mutatott. Ekkor a Clipper Maid of the Seas 9400 m magasságban repült.
19:02:44-kor Alan Topp, a shanwicki vámkezelési tiszt átadta az óceáni útvonal engedélyét. A repülőgép ezt az üzenetet nem vette tudomásul. A légiforgalmi irányítás megpróbálta felvenni a kapcsolatot a járattal, de nem reagáltak. Ezután 19:02:50-kor hangos zajt rögzítettek a pilótafülke hangrögzítőjén (CVR). Öt radarvisszhang jelent meg egy helyett. A CVR és a radar visszajelzéseinek összehasonlítása azt mutatta, hogy nyolc másodperccel a robbanás után a roncsok 1,9 km-re szóródtak szét. A British Airways egyik pilótája, aki a London–Glasgow járatot repülte Carlisle közelében, felhívta a skót hatóságokat, és bejelentette, hogy hatalmas tüzet látott a földön.
A robbanás egy 50 cm-es lyukat ütött a törzs bal oldalán. Az amerikai Szövetségi Légiközlekedési Hivatal (FAA) nyomozói arra a következtetésre jutottak, hogy a pilótafülkében nem indultak vészhelyzeti eljárások. A gép farokrészében található CVR-t 24 órán belül egy szántóföldön találták meg a rendőrségi kutatók. Nem rögzítették a segélyhívást; 180 ezredmásodperces sziszegő zajt lehetett hallani, amikor a robbanás tönkretette a repülőgép kommunikációs központját. A repülőgép rakterében bekövetkezett robbanást felerősítette a törzs ellenőrizetlen dekompressziója – ez a nagy nyomáskülönbség a repülőgép belseje és külseje között. A repülőgép felvonó- és kormányvezérlő kábelei megszakadtak, a törzs pedig lefelé és balra dőlt.
A brit közlekedési minisztérium légibaleseteket vizsgáló részlegének nyomozói arra a következtetésre jutottak, hogy a repülőgép orra a robbanás után három másodpercen belül letört, és elvált a törzstől.
A törzs tovább haladt előre és le, amíg el nem érte az 5800 métert, amikor a zuhanása majdnem függőlegessé vált. Az extrém lebegés miatt a függőleges stabilizátor szétesett, ami viszont nagy támolygó mozgásokat produkált. Ahogy az elülső törzs tovább szakadt, a repülő törmelék leszakította mindkét vízszintes stabilizátort, míg a hátsó törzs, a maradék három motor és a bordás nyomatékdoboz szétvált. A hátsó törzs, a poggyásztér részei és három futómű a Rosebank Crescentnél landolt. A fő szárnydoboz-szerkezetből álló törzs a Sherwood Crescentben landolt, elpusztítva három otthont, és nagy becsapódási krátert hozott létre. A becsapódás következtében kigyulladt 91 000 kg üzemanyag tüzet indított el, amelyek további házakat is megsemmisített. A nyomozók megállapították, hogy mindkét szárny a Sherwood Crescent kráterben landolt, mondván: „a krátertől távolabb talált szárny elsődleges szerkezetének törmelékének teljes hiánya megerősítette azt a kezdeti benyomást, hogy a teljes szárnydoboz szerkezet jelen volt a fő becsapódáskor.”
A British Geological Survey 23 kilométerrel távolabb, Eskdalemuirban 19:03:36-kor egy szeizmikus eseményt regisztrált, amely a nyomatéki magnitúdós skálán 1,6-ot mért, amelyet a becsapódásnak tulajdonítottak. A jelentés szerint a roncs többi részét, amely „a körülbelül 480-as állomás teljes törzséből a 380-as állomásig, valamint a pilótafülkét és az orrfutóművet tartalmazta, egy darabban találták meg egy mezőn, körülbelül 4 kilométerre Lockerbie-től keletre”.
Az áldozatok
Mind a 243 utas és a személyzet 16 tagja meghalt, valamint Lockerbie 11 lakosa a földön. A 270 halálos áldozatból 190 amerikai, 43 brit állampolgár volt. Tizenkilencen egyéb országokból, közöttük 4 magyar áldozat.
A 103-as járat James B. MacQuarrie kapitány (55) parancsnoksága alatt állt, aki 1964 óta a Pan Am pilóta volt, csaknem 11 000 órát repült. Raymond R. Wagner (52) első tiszt, 1966 óta a Pan Am pilótája, csaknem 5500 órával. Jerry D. Avritt (46) repülőmérnök, aki 1980-ban csatlakozott a Pan Am-hoz, 13 év után a National Airlines-nál, több mint 8000 órát repült.
A 13 légiutas-kísérőből hatan lettek honosított amerikai állampolgárok, miközben a Pan Am-nél dolgoztak. A légiutas-kísérők a Heathrow-n dolgoztak, és London környékén éltek, vagy Európából ingáztak. Eredetileg mindegyiket a Pan Am alkalmazta, és a szolgálati idő 9 hónaptól 28 évig terjedt.
A kapitányt, az első tisztet, a fedélzeti mérnököt, egy légiutas-kísérőt és több első osztályú utast még mindig az üléséhez kötözve találtak az orrrészen belül, amikor Tundergarthban lezuhant. Egy légiutas-kísérőt egy farmer felesége találta meg még életben, de meghalt, mielőtt segítséget tudtak volna hívni. Néhány utas rövid ideig életben maradhatott az ütközés után. Egy patológus jelentése arra a következtetésre jutott, hogy az utasok közül legalább kettő túlélhette volna, ha elég hamar megtalálják őket.
Az utasok közül 35-en a Syracuse Egyetem hallgatói voltak, akik részt vettek az egyetem külföldi nemzetközi programjában és karácsonyra tértek haza egy szemesztert követően a Syracuse londoni és európai egyetemén. E hallgatók közül tízen más egyetemekről és főiskolákról származtak, akik együttműködtek Syracuse-val.
Sokuk holttestétt a Rosebank Crescentben találták meg, 0,8 km-re Sherwood Crescenttől. A gép hátsó törzse, ahol sokan ültek, tönkretette a Rosebank Crescent egyik házát. Két diák holttestét soha nem találták meg.
Az áldozatok között volt az 50 éves namíbiai (akkor Délnyugat-Afrika) ENSZ-biztos, Bernt Carlsson, aki másnap részt vett volna a New York-i megállapodás aláírási ceremóniáján az ENSZ-székházban. James Fuller amerikai autóipari vezető, aki a Volkswagennél dolgozott, a Volkswagen vezetőivel tartott találkozóról tért haza Németországból. A fedélzeten volt Peter Dix ír olimpiai vitorlázó, valamint Paul Jeffreys rockzenész és felesége is.
A fedélzeten volt még az Állami Diplomáciai Biztonsági Szolgálat (DSS) különleges ügynökei, Daniel Emmett O’Connor és Ronald Albert Lariviere. Matthew Gannon, a Központi Hírszerző Ügynökség állomásfőnök-helyettese a libanoni Bejrútban. A fedélzeten amerikai hírszerzési szakértők egy csoportja tartózkodott. Jelenlétük olyan találgatásokra és összeesküvés-elméletekre adott okot, hogy egy vagy több közülük volt a célpont.
Tizenegy Lockerbie lakos vesztette életét a Sherwood Crescenten, amikor a szárnyrész több mint 800 km/h sebességgel nekiütközött a Sherwood Crescent 13. szám alatti háznak, és felrobbant, létrehozva egy 47 m hosszú és 560 m3 térfogatú krátert. Az ingatlan teljesen megsemmisült és két lakója meghalt. Több másik ház is megsemmisült, 21 másik pedig javíthatatlanul megrongálódott.
Egy négytagú család meghalt, amikor a Sherwood Crescent 15. szám alatti házuk felrobbant. Egy házaspár és lányuk meghalt a Sherwood Crescent 16. szám alatti házukban történt robbanásban. A fiúk egy tűzgolyót látott, amely elnyelte az otthonát amikor a szomszéd garázsában a nővére kerékpárját javította. További két áldozat egy 82 és 81 éves özvegy volt, akik szintén Sherwood Crescentben éltek; ők voltak a katasztrófa két legidősebb áldozata.
Patrick Keegans, Lockerbie római katolikus papja aznap este 7 óra körül barátokat készült meglátogatni édesanyjával. Keegans háza a Sherwood Crescent 1. szám alatt volt az egyetlen az utcán, amelyet nem pusztított el a becsapódás, és nem égette porrá a tűz. A BBC 2018-ban megjelent, a tűzről szóló cikke szerint Keegans felment az emeletre, hogy megbizonyosodjon arról, hogy elrejtette-e édesanyja karácsonyi ajándékát, és így emlékszik vissza: „Rögtön ezután hatalmas robbanás történt”. Keegans édesanyja szintén sértetlen maradt, mivel egy hűtőszekrény-fagyasztó védte a törmelékektől.
Az utasok hozzátartozói közül sokan, többségük az Egyesült Államokból, napokon belül megérkezett, hogy azonosítsák a halottakat. A lockerbie-i önkéntesek a nap 24 órájában nyitva tartó étkezdéket hoztak létre és személyzettel láttak el, ingyenes szendvicseket, meleg ételeket, italokat és tanácsadást kínáltak a rokonoknak, katonáknak, rendőröknek és szociális munkásoknak. A BBC skóciai tudósítója, Andrew Cassell a robbantás 10. évfordulója alkalmából arról számolt be, hogy a városlakók „megnyitották otthonaikat és szívüket” a rokonok előtt, „méltósággal” viselve saját veszteségeiket, és a kibontakozó kötelékek ezután is megmaradnak.
Előzetes figyelmeztetések
1988. december 5-én (16 nappal a támadás előtt) az Egyesült Államok Szövetségi Légiközlekedési Hivatala (FAA) biztonsági közleményt adott ki, amely szerint azon a napon egy arab kiejtésű férfi telefonált az Egyesült Államok helsinki, finnországi nagykövetségére, és elmondta azt, hogy a következő két héten belül felrobbantja a Pan Am Frankfurtból az Egyesült Államokba tartó járatát egy, az Abu Nidal Szervezethez kötődő személy. Azt mondta, hogy egy finn nő akaratlanul futárként viszi a bombát a fedélzetre.
Az Egyesült Államok kormánya komolyan vette a névtelen figyelmeztetést, és a külügyminisztérium több tucat nagykövetséghez juttatta el a közleményt. Az FAA minden egyesült államokbeli fuvarozónak elküldte, beleértve a Pan Am-ot is, amely minden utastól 5 dollár biztonsági pótdíjat számolt fel, ígérve egy „programot, amely könyörtelen alapossággal átvizsgálja az utasokat, alkalmazottakat, repülőtéri létesítményeket, poggyászokat és repülőgépeket”. A frankfurti biztonsági csapat a robbantást követő napon egy íróasztalon egy kupac papír alatt találta meg a figyelmeztetést. Az egyik frankfurti biztonsági átvizsgáló, akinek az volt a feladata, hogy robbanószerkezeteket észleljen röntgen alatt, azt mondta az ABC News-nak, hogy 11 hónappal a robbantás után az ABC-interjú során tudta meg először, mi az a Semtex (egy műanyag robbanóanyag).
December 13-án a figyelmeztetést kifüggesztették az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének hirdetőtábláira, és végül eljuttatták az ottani teljes amerikai közösséghez, beleértve az újságírókat és üzletembereket is.
Nyomozás
A robbantás napján a francia Külső Biztonsági Főigazgatóságot brit kollégájuk arról tájékoztatta, hogy az Egyesült Királyság a líbiaiakat gyanítja a robbantás mögött.
Moammer Kadhafi 2003-ban vállalta a felelősséget a Lockerbie-i robbantásért, és kártérítést fizetett az áldozatok családjainak, bár fenntartotta, hogy nem ő rendelte el a támadást. 2011. február 22-én, a líbiai polgárháború idején Mustafa Abdul Jalil volt igazságügyi miniszter az Expressen svéd lapnak adott interjújában kijelentette, hogy Kadhafi személyesen rendelte el a robbantást. Dzsalil azt állította, hogy „olyan dokumentumokkal rendelkezik, amelyek bizonyítják, és készek átadni őket a nemzetközi büntetőbíróságnak”.
2013 decemberében kiderült, hogy a robbantás eredeti fő gyanúsítottja a Népi Front Palesztina Felszabadításáért – Általános Parancsnokság (PFLP-GC), egy szíriai székhelyű csoport, amelyet Ahmed Jibril vezetett. Közvetlenül a katasztrófát megelőző figyelmeztetések özönében ez állt: „A PFSZ-hez nem kapcsolódó palesztinok csoportja amerikai célpontokat szándékozik támadni Európában. Időkeret jelen van. A meghatározott célpontok a Pan Am Airlines és az Egyesült Államok katonai bázisai. Öt héttel a figyelmeztetés előtt Jibril jobb kezét, Haffez Dalkamonit letartóztatták Frankfurtban egy ismert bombakészítővel, Marwen Khreesattal.” Későbbi amerikai hírszerzési tisztviselők megerősítették, hogy a csoport tagjai figyelték a Pan Am létesítményeit a frankfurti repülőtéren. Dalkamoni számlájára a Khreesat által készített bombák szabadon voltak valahol. Legfeljebb 15 magas rangú szíriai tisztviselő azt mondta egy CIA-ügynöknek, hogy a PFLP-GC érintett, és a tisztviselők „folyamatosan” érintkeztek Jibrillal. 2014-ben egy iráni volt kém azt állította, hogy Irán rendelte el a támadást. Az iráni külügyminisztérium gyorsan cáfolta, hogy bármi köze lenne hozzá.
A Dumfries és a Galloway Constabulary által végzett kezdeti vizsgálat a katasztrófa helyszínén számos helikopteres felmérést, műholdas képalkotást, valamint a rendőrség és a katonák által végzett átkutatást foglalt magában. A katasztrófa roncsai 2000 négyzetkilométeren szórtak szét, és az AAIB nyomozói egy hatalmas kirakós játékkal szembesültek, amikor megpróbálták összerakni a gépet. Összesen 4 millió darab roncsot gyűjtöttek össze és regisztráltak számítógépes aktákban. Több mint 10 000 törmelékdarabot vettek elő, jelöltek meg és vittek be egy számítógépes nyomkövető rendszerbe. Az elkövetők nyilvánvalóan azt akarták, hogy a repülőgép a tengerbe zuhanjon, megsemmisítve a nyomon követhető bizonyítékokat, de a szárazföld feletti felrobbanása nyomokat hagyott maga után.
A repülőgép törzsét a légibaleset-vizsgálók rekonstruálták, és egy 510 mm-es lyukat tártak fel, amely egy robbanásnak felel meg az elülső raktérben. A poggyászkonténerek vizsgálata során kiderült, hogy a lyukhoz legközelebbi konténer elfeketedett és súlyos sérüléseket szenvedett, ami arra utal, hogy „nagy energiájú esemény” történt benne. Egy sor próbarobbanást végeztek a felhasznált robbanóanyag pontos helyének és mennyiségének megerősítésére.
Előkerültek egy Samsonite bőrönd töredékei, amelyekben feltételezhetően a bomba volt, valamint az áramköri lap részei és darabjai, amelyeket a Toshiba „Bombeat” RT-SF16 rádiókazettás lejátszó alkatrészeiként azonosítottak.
Az Egyesült Királyságban a Lockerbie-i robbantás és a Lockerbie-i légikatasztrófa néven ismert, a skót Lord Advocate az Egyesült Királyság legnagyobb bűnügyi vizsgálataként írta le, amelyet a Dumfries és a Galloway Constabulary vezet.
Dumfries és Galloway rendõrsége, valamint az amerikai FBI hároméves közös nyomozása után, amelynek során 15 000 tanúvallomást tettek, 1991. november 13-án gyilkosság vádjával vádat emeltek Abdelbaset al-Megrahi, a líbiai hírszerzõ tiszt és a biztonsági szolgálat vezetője és Lamin Khalifah Fhimah, a máltai Luqa repülőtér LAA állomásvezetője ellen. A Líbia elleni ENSZ-szankciók és a Muammar Kadhafi ezredes líbiai vezetővel folytatott elhúzódó tárgyalások 1999. április 5-én biztosították a vádlottak átadását a skót rendőrségnek a hollandiai Camp Zeistben, amelyet tárgyalásuk semleges helyszínéül választottak.
Mindkét vádlott úgy döntött, hogy nem tesz vallomást a bíróságon. 2001. január 31-én egy három skót bíróból álló testület elítélte Megrahit gyilkosságért, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, Fhimah-t azonban felmentették. Megrahi elítélése elleni fellebbezését 2002. március 14-én elutasították, az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott kérelmét pedig 2003 júliusában elfogadhatatlannak nyilvánították.
Megrahi valamivel több mint 10 évet töltött büntetéséből (1999. április 5-től), először a glasgow-i Barlinnie börtönben, majd később a renfrewshire-i Greenock börtönben, miközben mindvégig azt hangoztatta, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban. 2009. augusztus 20-án könyörületességre hivatkozva szabadult a börtönből.
2015 októberében a skót ügyészség bejelentette, hogy ki akarnak hallgatni két líbiai állampolgárt, akiket új gyanúsítottként azonosítottak a robbantással kapcsolatban.
2020. december 21-én, a katasztrófa 32. évfordulóján az Egyesült Államok főügyésze bejelentette, hogy Abu Agela Mas’ud Kheir Al-Marimi líbiai állampolgárt, akit Líbiában őrizetbe vettek, terrorizmussal összefüggő bűncselekmények vádjával emeltek vádat ellene a robbantással összefüggésben, azzal vádolva, hogy részt vett a bomba megalkotásában.
2022. december 11-én az Egyesült Államok közölte, hogy őrizetbe vették Abu Agila Mohammad Mas’ud Kheir Al-Marimi-t.
Emlékművek és megemlékezések
Számos magán és nyilvános emlékmű áll a PA103 áldozatainak. A Sötét elégia a Long Island-i szobrász, Suse Lowenstein alkotása, akinek az akkor 21 éves fia, Alexander a járat utasa volt.
1995. november 3-án Bill Clinton akkori amerikai elnök emlékművet szentelt az áldozatoknak az Arlington National Cemetery-ben, és hasonló emlékművek vannak a Syracuse Egyetemen is; Dryfesdale temetőben, Lockerbie közelében; és Sherwood Crescentben, Lockerbie-ben.
A Syracuse Egyetem minden évben emlékhetet tart, „Emlékezés Hét” néven, hogy megemlékezzenek 35 elveszett diákjukról. Minden december 21-én istentiszteletet tartanak az egyetem kápolnájában 14:03-kor (19:03 UTC), jelezve azt a pillanatot, amikor a repülőgép fedélzetén lévő bombát felrobbantották. Az egyetem minden évben egyetemi díjat ítél a Lockerbie Akadémia két hallgatójának, Lockerbie-ösztöndíj formájában. Emellett az egyetem éves szinten 35 ösztöndíjat oszt ki időseknek a meggyilkolt 35 diák mindegyikének tiszteletére. Az „emlékezési ösztöndíjak” a legmagasabb kitüntetések közé tartoznak, amelyeket egy syracuse egyetemi hallgató kaphat.
Az Egyesült Királyság fő emlékműve a Dryfesdale temetőben található, körülbelül 1,5 kilométerre Lockerbie-től nyugatra. Az emlékkertben félköríves kőfal áll az összes áldozat nevével és nemzetiségével, valamint az egyéni emlékművekkel. A Dryfesdale-i kápolnában van egy emlékkönyv. A Lockerbie és Moffat római katolikus templomokban vannak emlékművek, amelyeken mind a 270 áldozat neve szerepel. A Lockerbie-i Városháza Tanácstermében egy ólomüveg ablak található, amely annak a 21 országnak a zászlaját ábrázolja, amelyek állampolgárai életüket vesztették a katasztrófában. Van egy emlékkönyv a Lockerbie-i nyilvános könyvtárban és egy másik a Tundergarth Churchben. Sherwood Crescentben egy kert található a hét Lockerbie-lakó emlékére, akik meghaltak, amikor a repülőgép fő roncsai odazuhantak, és elpusztították otthonaikat.
