Bejrúttól nem messze a Földközi-tengerbe zuhant a Malév Tu–154 típusú sugárhajtású utasszállító repülőgépe. A repülőgép roncsait azóta sem emelték ki, a fekete dobozát nem találták meg, és a rádióbeszélgetések rögzítését szolgáló magnószalag üres volt, a dokumentumok, melyekben az utaslistát és a szállítmányt vezették, eltűntek.
1975. szeptember 30-án Budapest–Bejrút között közlekedő Malév MA-240-es járatán hatvanan utaztak, 50 utassal és 10 fős személyzettel, köztük legalább tizenegy magyarral a fedélzetén. A katasztrófának nem volt túlélője, ennek ellenére hivatalos vizsgálat soha nem követte és a légikatasztrófa oka azóta is ismeretlen.
Előzmények
Az ekkor már fél éve zajló libanoni polgárháború árnyékában a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) 1975. szeptember 29-én képviseleti irodát nyitott Budapesten, mely eseményre népes delegáció érkezett. Jasszer Arafatot leszámítva a PFSZ vezetői is jelen voltak. A szocialista államok az arab-izraeli konfliktusban egységesen az arabokat támogatták.
Malév-járat eredetileg szeptember 30-án 16 óra 50 perckor szállt volna fel, de többször is elhalasztották az indulást a tökéletes időjárás ellenére.
A HA-LCI lajstromjelű vadonatúj, előző évben beszerzett Tupoljev TU-154 B2 típusú utasszállító gép 167 utas szállítására lett tervezve, de aznap ennek egyharmadával tervezte útját, annak ellenére, hogy a Malév V. kerületi Dorottya utcai jegyirodájában sorban állókkal azt közölték, hogy a gép megtelt. A kevesebb férőhelyre magyarázatul szolgálhat, hogy a gépen székek egy részét eltávolították, és helyükre leplombált fémládákat helyeztek el.
Az utasokkal feltöltött gépet a ferihegyi repülőtér egy félreeső területén várakoztatták, melyet egyszer csak sötétség lepett el és a parkolóhely betonjának világításai is kialudtak. Az ekkor reptéri dolgozókét feladatukat ellátó szemtanúk állítása szerint ponyvával fedett teherautók álltak meg az utasszállító mellett és Videoton (egyes állítások szerint FÉG – Fegyver- és Gázkészülékgyár) feliratú ládákat rakodtak a gépbe.
„M” repülőszázad
A Malév katonai szervezet volt
A 240-es járat katasztrófája idején katonai szervezetnek számított, a Malév volt az „M” repülőszázad.
Háború esetén civil utasszállító gépeit is felhasználhatták katonai célokra, valamint a Malév akkori vezetői közül is sokan hadsereg tisztjei közül került ki.
A Malév hivatalos álláspontja szerint „váratlan áramszünet” volt. Mindenesetre az eseménysor okot ad feltételezések felállítására.
– A Palesztin Felszabadítási Szervezet embereit várták és ezért nem szállt fel időben?
– Fegyvereket rakodtak az utasszállítóra?
Különös körülménynek tekinthetjük, hogy a 22:40-kor megkapott felszállási engedélyt maga Lénárt György adta meg, aki ekkor a légitársaság vezérigazgatója volt. Az, hogy ő miért adhatta ki az engedélyt, soha nem derült ki.
Az esemény
Felhőtlen idő, 10 csomós szél és kiváló látási viszonyok mellett telt el a több mint háromórás, bejrúti Rafic Hariri nemzetközi repülőtér irányába tartó út.
Húsz percnyire voltak Bejrúttól. Hajnali 2 óra 33 perckor megszakadt az összeköttetés a Malév Tu-154-es gépe és a bejrúti torony között és hirtelen eltűnt a radarról.
A Reuters másnapi tudósítása szerint:
A part menti szállodák vendégei elmondták, hogy nagy robbanást hallottak, és ezt követően azt látták, hogy egy tűzlabda a tengerbe vágódik.
A vizsgálat
A magyar közvélemény a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jelentéséből értesülhetett a 240-es járat katasztrófájáról az MTI közleményéből:
A KPM jelenti, hogy a Malév 240-es Budapest-Bejrút járata szeptember 30-án hajnali órában, 8 perccel a bejrúti repülőtéren való leszállás előtt, eddig ismeretlen okból a tengerbe zuhant. A gépnek 50 utasa volt, közöttük egy magyar. A gépen 10 főnyi személyzet teljesített szolgálatot. A szerencsétlenség kivizsgálására bizottság utazott a helyszínre.
A két hét alatt lezajlott vizsgálat eredménye: a baleset okát nem lehet megállapítani, 37 holttestet találtak a tenger felszínén, melyeket 24 órán belül eltemettek.
Különös körülmények
1. A roncsok és a feketedoboz kiemeléséhez Brit Királyi Haditengerészet segítséget ajánlott fel, mely segítségtől az akkori magyar kormány mereven elzárkózott. A feketedoboz soha nem került elő.
2. A pilóták beszélgetéseit felvevő magnószalag nem rögzített semmit, állítólag meghibásodott a használt frekvencia hibás működése okán. Ennek ellent mond, hogy az ugyanezen a frekvencián kommunikáló C–130 Hercules nem észlelt hibát.
3. A gép utaslistája és a rakományt rögzítő dokumentumok a katasztrófa utáni napon eltűntek, a mai napig nem kerültek elő.
