1905 és 1915 között egyre divatosabbá vált a vetített mozgókép, melyek akkor még csak úgy 10-20 percesek lehettek. Külön beltéri kiállítótereket építettek az újdonságnak számító szórakozásnak.
Bezárt, vagy nem használt üzlethelyiségeket alakítottak át úgy, hogy a mai kisebb mozitermekhez hasonlóan Ale tudják vetíteni a rövidfilmeket, rajzfilmeket. Elképesztően sikeresek voltak, hiszen ilyet azelőtt még senki sem látott. Alapjaiban változtatta meg a “mozizás” az emberek hétköznapjait, pláne, hogy a vetítések közben külön produkciókkal is szórakoztatták a nagyérdeműt.
Máig híres történet, mikor egy mozdony érkezését levetítve, a nézőközönség kiszaladt a teremből.
A jegyeket akkoriban 5 centért adták, amely fontos szerepet kapott a névválasztáskor is. Az ötcentes érme, vagyis a nickel és az ógörög Odeon, vagyis tetővel fedett színház alkotta a mozi nevét, így alakult ki a Nickelodeon.
Ezek egészen az 1920-as évekig működtek, hiszen a sikert kihasználva nagyobb, praktikusabb előadótermeket építettek, melyek egyértelműen átszoktatták a nézőket a kényelmes filmezésre.
A Nickelodeonok hamar elavulttá, kényelmetlenné és rosszhírűvé váltak, de egyértelműen kijelenthető, hogy a mozizás alapját jelentette.
