Ma már kötelező tananyag az 1241-42-es tatárjárás, de keveset hallunk arról, hogy később, még az 1700-as években is tömegmészárlásokat vittek végbe.

Igaz, számtalanszor betörtek a tatárjárást követően, de a mongolok nemcsak önálló hadseregként, még az oszmán haderővel is összefogtak. Az 1456-os Nándorfehérvári csatában felvonuló 80-100 ezres török seregnek is közel a 20%-át tették ki a tatárok.

Később a Habsburgi seregek sikeres hódításai után jöttek nagyobb számban, ugyanis a szultán utasította őket, hogy ellensúlyozzák az ellenség sikereit. 1717-ben a krími és dobrudzsai tatárok voltak azok, akik leginkább a Székelyföldi területen pusztítottak. A tatár csapatokat moldvai és kuruc lovasok kísérték, akik török támogatással az ő segítségükkel próbáltak újabb szabadságharcot kirobbantani.

A nagyszámú magyar veszteség ellen megyénként alakultak csapatok, hogy visszaverjék az ellenséget. Sándor Lupu román-magyar parasztserege ért el komolyabb sikereket, ők morzsolták fel a megmaradt és magára hagyott tatár csapatokat kisebb-nagyobb ütközetekben.

Az egyértelmű magyar fülén nem csak a tatárok vesztét jelentette, de a fogjaik nagy részét is sikerült kiszabadítani, így a következő időszakban már a zsákmányukat hátrahagyva, minden tatár csapat igyekezett visszamenekülni Moldvába.