A Kanári-szigetcsoporthoz tartozó Tenerife sziget Los Rodeos nemzetközi repülőterének kifutóját borító, hömpölygő ködfalból két halvány fénysugár tört elő. Első pillantásra a fakó fények állni látszottak. Növekvő erősségük azonban másról árulködtak. Aztán egy Boeing 747 óriási teste bukkant elő a homályból. A Pan Am 1736-os járatának kapitánya, Victor Grubbs, másodpilótája, Bob Bragg és fedélzeti mérnöke, George Warns nem hittek a szemüknek.
Hosszú évek alatt nagy tapasztalatra tettek szert utasszállító gépek vezetésében, de ami feléjük közeledett, az egyszerűen felfoghatatlan volt, rémálomba illő látvány. A KLM 4805-ös járata alig 700 méterre volt tőlük, és óránként 258 kilóméteres sebességgel száguldott feléjük. Kilenc másodperccel később, 1977. március 27-én, délután 5 óra 6 perckor a két Boeing 747 Jumbo Jet összeütközött.
„Az istenit, jön az a rohadék!” Grubbs azonnal előretolta a jobb szárnyon lévő négyes és hármas hajtómű gázkarjait, hogy éles balfordulóval leguruljon a betonról és legalább néhány életet megmenthessen vele. Ha a Pan Am gépe nem fordul oldal irányba és szemből ütköznek, nem maradhatott volna életben senki. Így a balasetnek lettek túlélői.
A technológia fejlődésével a repülés is egyre biztonságosabb lett, mára az egyik legbiztonságosabb közlekedési mód. Azonban technológiai fejlődés következtében beállt javuló statisztikák következtében, egyre növekedett az emberi hiba által bekövetkezett balesetek száma. A repülési balesetek 50 százalékát pilótahiba okozza.
A tenerifei katasztrófában azonban nem csak pilótahibáról, de emberiről is beszélhetünk. Jacob van Zanten a KLM arca volt reklámfilmjeikben és a legjobbnak tartották. Ekkora már főként oktatóként dolgozott és a KLM szerette volna, ha ő vizsgálja ki a balaeset körülményeit, ám döbbenettel fogadták, hogy Jacob van Zanten döntései is 583 ember halálához vezettek.
Bizonyos repülési időközönként kötelező pihenési időt kell tartaniuk a pilótáknak, de a KLM 1736-os járata kifutott az időből. A tenerifei Los Rodeos reptérméretét tekintve nem volt alkalmas egyszerre több nagy mérető gép fogadására, ráadásul egyik Boeing 747-esnek sem kellett volna ott lennie. Eredeti uticéljuk a Gran Canaria szigetén lévő Las Palmas volt. Azonban az ottani repülőteret lezárták egy terroristamerénylet miatt.
A KLM gépet szintén még a levegőben átirányították Tenerifére. Veidhuyzen van Zanten kapitány és személyzete pontban 14 óra 15 perckor tette le a hatalmas Jumbót Los Rodeos betonjára.
A Pan Am gépe alig 5 km/h sebességgel gurult, a legénység nem volt biztos benne, hogy melyik kijáratot kell használnia, mert a kapott információ szerinti alkalmatlan volt a felszállásra, így tovább gurult. Amikor a ködből kiemelkedő KLM 4805 legénysége észrevette a Pan Am gépét Jacob van Zanten megpróbálta felemelni a gépet, de
A HOLLAND GÉP EKKORRA ÁTLÉPTE AZ ÚGYNEVEZETT ELHATÁROZÁSI SEBESSÉGET.
Máig élő tanulságok
A súlyos szerencsétlenséghez több, egymással összefüggő ok vezetett
A holland gép kapitánya egyértelmű engedély hiányában kezdte meg a felszállást, bár a baleset kivizsgálásában részt vett holland szakértők szerint
AZ IRÁNYÍTÁS IS HIBÁZOTT, A NEM EGYÉRTELMŰ ÉS NEHEZEN ÉRTHETŐ KOMMUNIKÁCIÓVAL.
A balesetben az is szerepet játszott, hogy az amerikai gép a tájékozódási bizonytalanságok miatt nem kezdte meg a C3-as gurulóútnál a pálya elhagyását. A baleset napjainkig kiható következményeként egyértelműsítették, illetve szabványosították a pilóták és az irányítás közötti kommunikációt, hogy meghatározott szófordulatok és kifejezések egységesítésével kiküszöbölhetővé váljanak a félreértések.
A PILÓTAFÜLKÉN BELÜLI DÖNTÉSHOZATALT IS REFORMÁLTÁK,
ennek lett az eredménye az úgynevezett Crew Resource Management. A katasztrófa nyomán pedig a nagyobb repülőtereken is kötelező felszereléssé vált a ködös időben, illetve rossz látási viszonyok között is biztos gurulást lehetővé tévő gurítóradar.
Miután újra megnyitott a Las Palmas repülőtere, a tenerifei légiirányítók döntése szerint a gépeknek végig kellett gurulniuk a kifutón, majd megfordulva kellett nekifutniuk a felszállásnak, mely egy gyakran használt műveletsor volt. A hirtelen leszálló ködben eltőntek a 747-esek a légiirányítók elől.
A sebesség csak arra volt elegendő, hogy a KLM gép orra elhagyja a talajt. A gép törzse, szárnya és a hajtóműfek a Pan Am gépébe csapódtak.
A Pan Am gépének törzsét letarolta a KLM gépe, a hátsó és középső részbenülők mind és az első rész utasainak egy része is azonnal szörnyethaltak. A jobb szárnyra vezető menekülőajtó kiszakadt, a túlélők ezen keresztül menekültek, és gyorsan kellett cselekedniük, mert a törzs és a szárny bármikor megadhatta magát. Victor Grubbs kapitány a az első osztályra nyíló csapóajtón át menekült, ahol a padló beszakadt alatta és a csomagtérbe zuhant, karjain és lábain súlyos égési sérüléseket szenvedett.
Van Zanten első súlyos hibálya
Az első súlyosan befolyásoló hiba, hogy Van Zanten Tenerifén feltankoltatta a KLM gépét, mivel az út Las Palmas felé csak 25 perces, volt munkatársai megkérdőjelezték döntését, de a kapitány ignorálta véleményüket. Ezt még súlyosabbá tette, hogy időt szeretett volna megtakarítani azzal, hogy nem az akkor megnövekedett forgalmú Las Palmas-i repülőtéren akart tankolni, hogy ne kelljen várakoznia. A 4805-ös KLM gép 55 500 liter üzemanyaggal kezdte meg a felszállást, mely több volt a végső uticéljuk, Amsterdam eléréséhez szükségesnél. A becsapódáskor kigyulladó kerozin sokkal súlyosabbát tette a balesetet.
A becsapódáskor kigyulladó kerozin sokkal súlyosabbát tette a balesetet.
A KLM pozícióba állásakor a légkör megváltozott és a látótávolság majdhogynem nullára csökkent, de van Zanten rögtön rögtön előre nyomta a gázkarokat. A másodpilótája, Klaas Meurs felhívta erre a figyelmét, amire van Zanten azt reagálta, hogy akkor hívja a légi irányítót és kérjen felszállási engedélyt. Az első tiszt rémülten figyelmeztette is a kapitányt:
„Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!”
Az első tiszt rémülten figyelmeztetése
A légiirányító felelete azonban csak annyit tartalmazott, hogy mit tegyen később, a felszállás után. Ezt követően Van Zanten felhatalmazás nélkül előre nyomta a gázkarokat, amivel megkezdte a felszállást. A feketedoboz felvételein hallani, ahogy a legénység kérdésére, miszerint a Pan Am gépe tényleg elhagyta-e a kifutót, azt felelte: „Hát perzse!”
