Nyelvünkben még él – igaz, egyre ritkábban fordul elő – a herkópáternek sem szólás a semmiképpen sem, semmilyen unszolásra vagy kényszerítésre sem értelemben. A kifejezés első tagjának eredete valószínűleg a Hirkó/Hirco családnév Herkó változata, míg utótagja a katolikus papok megszólításából – páter – származik. Egy lomnici lelkész 1703-ban készített kézirata szerint az elnevezés „gazdája” a XVII. században élt Hirkó János jászói katolikus plébános, aki nagy buzgalommal üldözte a protestánsokat.
Szőnyi Nagy István református lelkipásztor Mártírok koronája című, 1675-ben megjelent művében számol be a mondás eredetéről: 1671 márciusában német (labanc) katonák élén három katolikus pap érkezett az akkor Abaúj vármegyében – napjainkban Szlovákiában – lévő Torna községbe, hogy elfoglalják a református eklézsiát. A három egyházfi egyike volt a „vérrel híres Hirkó nevű pap” – ahogy Szőnyi írta. Amikor Szőnyi megtagadta, hogy átadja nekik a templomot, az iskolát és a parókiát, akkor Hirkó páter előlépett, „akinek mint egy mészárosnak, egy fejsze vala a kezében”. A bátor Szőnyi azonban ennek ellenére sem rémült meg, nem adta át a tulajdont „a herkópáternek sem„.
Bár Szőnyit végül távozásra kényszerítették a katonák, Hirkó páter neve szólásként fennmaradt az utókor számára mint erőszakosságáról elhíresült-hírhedtté vált személy. (Ugyanakkor a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található Upponyi-szoros tetején az ellenreformátor pap tiszteletére állítottak keresztet – lásd képünkön.)
