Híres volt a viking társadalom az összetartásról és a szabadságukról, ebben pedig a nők is egyenrangúak voltak, sőt!
Évszázadokon át a férj előjoga volt a házasság felbontása, ezt a legtöbb országban, vallásban így tartották helyesnek, de a vikingeknél ez is máképp nézett ki.
At-Turtushi a híres világjáró filozófus feljegyzéseiben olvasható, hogy ő maga is meglepődött az északi nép szokásain, főképp a nők kiemelt helyzetén. Erről többek közt a Laxdaela Saga-ban is lehet olvasni, így több bizonyíték is fennmaradt.
A következők miatt dönthetett a nő a válás mellett:
- Túlzott féltékenység
- Súlyos fizikai bántalmazás
- Nyilvános megalázás( pl: tanúk előtt pofozkodás)
- Ha a férj családja nem bánt tisztelettel a feleség családjával
- A szexuális együttlét hiánya
- És kitérnek a férj nőies viselkedésére, vagy éppen a mellkasig kivágott ruhadarabok viselésére
Érdekesség, hogy a házasságtörés nincs benne, azt csak a férj kérhette számon feleségén, és csak a férfi kezdeményezhetett emiatt válást. Ez járt egyébkánt a legenyhébb következménnyel.
A nő részéről a válás kijelentésének megvolt a menete. A válni készülő fél a hitvesi ágy mellett, majd a ház bejárata előtt, és egy gyűlésen is ki kellett jelentse, hogy szándékában áll a vagyont felosztani, és szabad életet élni a továbbiakban. A megalapozatlan válóperek viszont a férjekre volt jellemző, amire azt találták ki, hogy a nő tekintet nélkül a végkimenetelre, már az első percekben magával vihette minden tulajdonát.
