Élete
Munkássága
Rudolf Ludwig Mössbauer német fizikus volt. 1961-ben Robert Hofstadterel megosztva Nobel-díjat kapott „a gammasugárzás rezonanciaabszorpciójával kapcsolatos kutatásaiért és az azzal kapcsolatos felfedezéséért, mely a Mössbauer-effektus nevet viseli”.
Mössbauer 1955 és 1957 között a heidelbergi Max Planck Orvosi Kutatóintézetben végzett kísérleteket, és disszertációt írt a gamma-sugarak magrezonancia fluoreszcenciájáról irídium 191-ben. Ő végezte az első megfigyelést a visszarúgás nélküli magrezonancia-abszorpcióról, a Mössbauer-effektusról. 1958-ban a heidelbergi Max Planck Intézetben sikerült közvetlen kísérleti bizonyítékot szolgáltatnia a Mössbauer-hatásról. 1960-tól Richard Feynman meghívására a CalTechben végzett kutatásokat, 1961-ben professzor lett, majd Robert Hofstadterrel együtt 1961-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. 1964-től ismét a Müncheni Műszaki Egyetemen dolgozott, amely a kísérleti fizika egykori rendes professzorát 2004-ben az egyetem aranygyűrűjével tüntette ki. Részt vett a felsőoktatási rendszer reformjáról szóló német vitában, és igyekezett az USA-ban töltött időszak pozitív tapasztalatait (különösen a „tanszéki rendszer” strukturális előnyeit) bevezetni Németországban. 1965-ben Münchenbe való visszatérése feltételéül szabta a fizikai intézetek megfelelő átalakítását is. 1965-től 1969-ig a CalTech-nél is dolgozott évente három hónapig.
1972 és 1977 között egyike volt a franciaországi Grenoble-i Laue-Langevin Intézet (ILL) két igazgatójának, amely ott nagy fluxusú neutronreaktort üzemeltet. Ezután ismét a Müncheni Műszaki Egyetemen dolgozott, ahol 1997-ben nyugdíjba vonult.
A róla elnevezett Mößbauer spektrométer miniatürizált változatai többek között a A NASA két Mars-szondájában, a Spiritben és az Opportunityben sikeresen alkalmaztak vastartalmú anyagokat. A Mössbauer-effektus segítségével Robert Poundnak és Glen Rebkának 1960-ban sikerült észlelnie a gravitációs vöröseltolódást – az idődilatációnak megfelelően – a Föld gravitációs mezőjében.
Az 1970-es évek elején a neutrínófizika felé fordult, először az ILL-en, majd Münchenben.
Mössbauer még a hidegháború idején is a nemzetközi együttműködésért kampányolt a fizika területén, különösen a szovjet tudósokkal. Többször járt a Szovjetunióban, amerikai és szovjet fizikusok találkozóit szervezett.
Rudolf Mössbauer többek között tagja volt a Pápai Tudományos Akadémiának (Róma), a Bajor Tudományos Akadémiának, 1970-től a Német Természettudományi Akadémiának (Leopoldina), 1971-től az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, a 1978 óta a Nemzeti Tudományos Akadémiának, 1988 óta az Academia Europaea tagja volt. 1962. június 23-án megkapta a Bajor Érdemrend kitüntetést.
1961-ben megkapta a Giesseni Egyetem Roentgen-díját, 1961-ben a philadelphiai Franklin Intézet Elliott Cresson-érmét, 1964-ben a Német Szövetségi Köztársaság Csillaggal és Vállszalaggal kitüntetett nagykeresztjét, 1984-ben a Lomonoszov-aranyérmet és 2004-ben a Müncheni Műszaki Egyetem aranygyűrűjét.
