Élete
Munkássága
Melvin Calvin amerikai kémikus, biokémikus volt. 1961-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a növények szén-dioxid felvételének vizsgálatáért”.
Melvin Calvin a minnesotai St. Paulban született 1911. április 8-án orosz emigráns szülők gyermekeként. 1931-ben kémiából szerzett diplomát a Michigan College of Mining and Technology-n és 1935-ben szerzett vegyész diplomát a Minnesotai Egyetemen. Az 1935-1937-es tanévet a Manchesteri Egyetemen töltötte Angliában. Tudományos pályafutását a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen kezdte 1937-ben oktatóként, majd 1947 óta rendes professzorként. 1946 óta a Lawrence Radiation Laboratory nagy szerves kémiai csoportjának igazgatója.
Számos érmet, kitüntetést kapott és számos tudós társaság tagja volt. Ezen kívül beválasztották a Nemzeti Tudományos Akadémiába, az Amerikai Filozófiai Társaságba, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiába, a Londoni Királyi Társaságba, a Holland Királyi Tudományos és Irodalmi Akadémiába, valamint a Leopoldina Német Tudományos Akadémiába. Tiszteletbeli D.Sc. diplomát szerzett a Michigan College of Mining and Technology-n, a University of Nottingham-en, az Oxford Egyetemen és a Northwestern Egyetemen.
Tudományos élete a halogének elektronaffinitásáról szóló disszertációjával kezdődött, amelyet George A. Glocker professzor irányítása alatt készített a Minnesotai Egyetemen. A következő kétéves posztdoktori időszakot Michael Polányi professzorral töltötte a Manchesteri Egyetemen, ekkor ébredt fel érdeklődése a koordinációs katalízis, különösen a metalloporfirinek iránt. Ez az érdeklődés továbbra is kiemelten fontos, és mind elméleti (A fémkelátvegyületek kémiája), mind gyakorlati (oxigénhordozó szintetikus kelátvegyületek) alkalmazását eredményezte.
Amikor Gilbert N. Lewis professzor meghívására a kaliforniai Berkeley-be érkezett, érdeklődése a szerves molekulaszerkezet és viselkedés általános elméleti vonatkozásai felé fordult. Ebből az időszakból két kiemelkedő publikáció jelent meg.
Ez az érdeklődés a koordinációs vegyületek katalitikus viselkedésére vonatkozó korábbi érdeklődéssel kombinálva volt a természetes szülője a fotoszintézis problémájával való érdeklődésének. A szén-14 1945-ben megkezdett azonnali elérhetősége a korai munkát a felhasználási technikák kifejlesztésére (Izotóp-szén) és a fotoszintetikus szén-dioxid-redukció feltárására (The Path of Carbon in Photosynthesis) irányította.
