Élete
Munkássága
Otto Loewi német származású farmakológus és pszichobiológus volt, aki felfedezte az acetilkolin endogén neurotranszmitter szerepét. 1936-ban Sir Henry Dale-lel megosztva megkapta az élettani és orvosi Nobel-díjat „az idegingerületek kémiai átvitelével kapcsolatos kutatásaiért”. Loewi 1902-ben találkozott Dale-lel, amikor néhány hónapot töltött Ernest Starling laboratóriumában a londoni University College-ban.
1891-ben a németországi Strasbourg-i Egyetemen (ma Franciaország része) ment orvoslást tanulni. Ezt követően Martin Freunddal dolgozott a frankfurti Goethe Egyetemen és Franz Hofmeisterrel Strasbourgban. 1897 és 1898 között Carl von Noorden, a frankfurti városi kórház klinikusának asszisztenseként szolgált. Hamarosan azonban, miután meglátta a számtalan, előrehaladott tuberkulózis és tüdőgyulladás magas halálozási arányát, amelyek a terápia hiánya miatt kezelés nélkül maradtak, úgy döntött, hogy lemond arról a szándékáról, hogy klinikus legyen, és ehelyett az alapvető orvostudományi kutatásokat folytatja.
1898-ban Hans Horst Meyer professzor, a Marburgi Egyetem neves farmakológusának asszisztense lett. Marburgban töltött első éveiben Loewi az anyagcserével foglalkozott.
1902-ben Loewi vendégkutató volt Ernest Starling londoni laboratóriumában, ahol találkozott életre szóló barátjával, Henry Dale-lel.
1903-ban kinevezést fogadott el az ausztriai grazi egyetemen, ahol 1938-ig marad, amíg elagyni kényszerül az országot. 1905-ben Loewi egyetemi docens lett Meyer laboratóriumában, és megkapta az osztrák állampolgárságot.
1921-ben Loewi azt vizsgálta, hogyan reagálnak a létfontosságú szervek a kémiai és elektromos stimulációra. Azt is megállapította, hogy a megfelelő működéshez relatív függőségük az epinefrintől függ. Következésképpen megtanulta, hogyan továbbítják az idegimpulzusokat a kémiai hírvivők. Az első általa azonosított kémiai neurotranszmitter az acetilkolin volt.
Miután 1938. március 11-én, két fiával együtt letartóztatták, Loewit az ausztriai német megszállás éjszakáján, három hónap után szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy „önként” átadja minden vagyonát, beleértve a kutatásait is a náciknak. Kezdetben Nagy-Britanniába ment, majd nem sokkal később a Francqui Alapítványon keresztül vendégprofesszori állást ajánlottak neki az Université libre de Bruxelles-ben. Loewi 1940-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol kutatóprofesszor lett a New York-i Egyetem Orvostudományi Főiskoláján. 1946-ban az Egyesült Államok állampolgára lett. 1961. december 25-én halt meg New Yorkban.
