A korrupció gyakorlatilag majdnem egyidős az emberiséggel, így az antik világban is igen elterjedt jelenség volt, bár többféleképpen ítélték meg: volt olyan társadalom, ahol természetesnek vették, volt olyan birodalom, ahol szigorúan büntették, de egyesek „természetesen” alkalmazták vádként (rágalmazásként) ellenségük lejáratására. A szigorú büntetés „szép” példája a Kr. e. VI. századi perzsa Sziszamnész királyi bíró esete, aki II. Kambüszész király büntetett meg. Hérodotosz így ír róla:
A korrupt főhivatalnok fia okult az esetből, Otanész hadvezérként sikeres hódításokat hajtott végre, elvégre nyilván nem akart úgy járni, mint az apja… Ebből az esetből is kiderül, hogy nemcsak a megvesztegetés, hanem az ellene való fellépés is több ezer éves múltra tekinthet vissza.
Természetesen a görögöknél is előfordult korrupció, így Homérosz Íliászában is olvashatunk egy ilyen esetről (11. ének, 122–142. sor.): A Parisz spártai királyfi által elrabolt Helenét visszaszerezni akaró görög küldöttség meggyilkolását akarta elérni a Parisz által arannyal lekenyerezett trójai Antimakhosz. Ez teljesen ellentétben állt a vendégjoggal, így természetesen életben hagyták a követséget, bár Helenét nem adták vissza. Agamemnón király viszont annyira feldühödött, hogy a sérelemért a harcmezőn állt bosszút, megölve Antimakhosz két fiát. A görög poliszokban az elsősorban megvesztegetés formájában jelentkező korrupció igen gyakori volt, akár bel- vagy külpolitikai, akár katonai célból.
(Képünkön Gerard David (1460 k.–1523) németalföldi mester festménye látható Sziszamnész megnyúzásáról)
Irodalom:
Németh György: Leutükhidész pénzeszsákja – korrupció az antik görög világban
Hérodotosz: A görög–perzsa háború
Homérosz: Íliász