Az első “fegyvert” a XII. században az arabok készítették el bambuszcsőből, a XIV.-XV. századra már kovácsolt vasból, bronzból készítették. Két ember kellett a kezeléséhez, kézben nem is tudták használni, állványra tették vagy falhoz támasztva használták a nagyjából 20 kilógrammos fegyvert.
A XV. Század második felére már hosszabbak lettek a puskacsövek, előröl töltötték a puskákat, a cső hátsó végén, annak tetején volt egy úgynevezett “gyúlyuk”, ahová az égő fadarabot vagy kanócot dugták, azzal meggyújtva a lőport, ami aztán kilőtte a golyót.
Az említett áldozat James Stewart volt, Moray grófjának, V. Jakab skót király egyik törvénytelen gyermeke, aki a kormányzó fiát helyettesítette Skóciában nagykorúságáig. Sokan gyűlölték döntései és jelleme miatt, legfőképp az elnyomott katolikusok.
Bothwellhaugh grófjának személyes oka is volt, hogy a merénylet élére álljon, így ő maga, James Hamilton tervezte meg a gyilkolást fegyverrel.
Nem csak az eszköz használata volt bonyolult, a helyszínt is “biztosítani” kellett. Linlithgow főutcáján bérelt ki egy házat, melynek erkélyéről célba is vehette az áldozatot. A padlóra madártollat szórt, hogy ne hallják lépteit, a falra pedig fekete posztót kent, hogy senki se láthassa őt.
1570. január 23-án dördült el a lövés, mikor James Stewart ellovagolt az épület előtt. Hamilton pontosan célzott, bár a fegyver kissé félrehordott, így éppen ágyékon találta Moray ideiglenes grófját. A golyó nem oltotta ki azonnal az életét, több órás szenvedés után hunyt csak el a férfi.
A gyilkosnak sikerült észrevétlenül eltűnni, így ez az eset köthető az első névtelen kézifegyveres merénylethez.
