Élete
Munkássága
Nyikolaj Gennagyijevics Baszov orosz fizikus és a kvantumelektronika egyik alapítója. 1964-ben Alekszandr Prohorovval és Charles H. Townes-el megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „alapvető munkájukért a kvantumelektronika területén, melyek mézer-lézer-elvű oszcillátotok és erősítők megalkotásához vezettek”.
Baszov akadémikus családból származott, és a közép-oroszországi Voronyezs városában nőtt fel. A második világháború kitörése után katonai akadémiára került, amelyet 1943-ban végzett el hadnagyi fokozattal az egészségügyi szolgálatnál. Ezután orvosi asszisztensként részt vett a második világháborúban. Csak 1946-ban kezdett fizikát tanulni a moszkvai Fizikai Technológiai Intézetben, amelyet 1950-ben végzett. Ettől az évtől a Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev Fizikai Intézetében dolgozott a Vibrációkutató Laboratóriumban Mihail Leontowitsch és Alekszandr Prohorov vezetésével, egyúttal kutatási asszisztensi beosztást is betöltött. Prohorovval együtt az (ammónia) maser koncepció kidolgozásán dolgozott, és 1956-ban habilitált „A molekuláris oszcillátor” című szakdolgozatával.
1958-tól 1972-ig igazgatóhelyettes, 1973-tól 1988-ig a Lebegyev Intézet igazgatója, egyúttal 1962-től a laboratórium vezetője. 1957-től a maser koncepció lehetőségeit kutatta az optikai területen (lézerek). Ezekben az években egy csoport fiatal fizikus dolgozott a vibrációs laboratóriumban Prokhorov irányításával a rádióspektroszkópia új területén. A maser elven alapuló elektromágneses sugárzást generáló és erősítő berendezés, a Szovjetunióban kvantum- vagy molekulagenerátor megépítése után a laboratóriumi kollektíva a maser-elv optikai frekvenciatartományokra való átültetésének elméleti igazolásának problémája felé fordult. 1958-ban Baszov Benzion Moisejewitsch Wul-lal és Jurij Mihajlovics Popovval együtt félvezető lézert javasolt, és különféle alkalmazástípusokat tárgyalt. Ezeket az ötleteket fejlesztették ki 1963-ban a nagy teljesítményű lézerré.
Már az 1960-as évek elején megvizsgálta a lézerek felhasználását termonukleáris fúziós plazmák előállítására, és Oleg Krochinnal együtt kidolgozta a hibrid reaktorra vonatkozó javaslatot. 1963-tól a lézerek optikai számítógépek, 1968-tól a televíziókészülékek használatának szentelte magát. Az 1970-es években gázlézereket fejlesztett ki, és lézerekkel végzett kémiai reakciókat tanulmányozott. A lézerkutatás technikai hasznosításának elősegítése érdekében Baszov egy megfelelő tervezőiroda létrehozását javasolta (1962-ben a Moszkva melletti Troickban).
Baszov a Szovjet Tudományos Akadémia tagja volt (1962-ben levelező, 1966-ban rendes, 1967-ben elnökségi tag). 1967-ben a berlini Német Tudományos Akadémia levelező, két évvel később külső tagjává nevezték ki, 1971-ben pedig a Német Természettudományi Akadémia Leopoldina tagjává is felvették. 1998-ban az American Physical Society tagja lett.
