Máig filmtörténeti kincsnek számít a Keresztapa-trilógia, sikere pedig még a meglévő maffiabandákat is átformálta.
Sokan másolni kezdték a karakterek viselkedéseit és a stílusukat, pedig már a rendező is meglévő elemekből építkezett. Olyannyira, hogy a borbélyszalonban történő gyilkosságot egy megtörtént gyilkosságról mintázta.
A valóságban Albert Anastasia került hasonló helyzetbe, aki az úgynevezett Gyilkosság Rt. fedőnevet viselő leszámolóbrigád élén állt. Az ő feladatuk volt a “piszkos munka”, vagyis konkrétan a gyilkosság elkövetése.
Albert nem ismert határokat, még a saját feleségének az életét is elvette, így jutott a Mangano család élére 1951-ben. Ő volt, aki az egyik legfontosabb maffiaszabályt is megszegte, mégpedig azt, hogy nem gyilkolnak ártatlan kívülállókat. Mivel egyik “munkája” során egy boltos életét is elvette, a maffiacsaládok kimondták rá a halálos ítéletet.
1957. október 25-én döntött úgy, hogy beugrik a borbélyához egy fazonigazításra, amely tökéletes helyszínnek bizonyult a csendes gyilkosságnak. Mivel testőre a földalatti garázsban várakozott, a férfi pedig egyedül ült a borbély székében, könnyű célponttá vált.
Két álarcos férfi lépett a szalonba, akik azonnal tüzet nyitottak a bandavezérre. Igaz, sikerült kiugrania a székből, de a tükrök megzavarták, és rossz irányba ugrott a golyók elől. A tárakból érkező golyók sokasága hamar pontot tett az ügy végére. Ezt a híres esetet örökítette meg a rendező is.
