Viszonylag kevés olyan irodalmi mű született, melynek egy-egy mondatát még ma is használjuk hétköznapjaink során. De akkor honnan ez az ismert és elterjedt szólás?

Akkor mondjuk, hogy „otthagy csapot, papot”, mikor valaki hirtelen ötlettől vezérelve elmegy, hátrahagyja fontos teendőjét. Először egy versben olvashattuk ezt.

Petőfi fogalmazta meg, aki kitűnő költőtársát jellemezte Csokonai című versében. Csokonai Vitéz Mihály életvidám, jókedvű ember volt, akiről egy humoros történet terjedt.

Egy pap barátjánál volt vendégségben, mikor át kellett mennie a szomszédba kölcsön kérni egy boroshordóhoz való csapot. Nem számított rá, hogy hirtelen egy lakodalomban találja magát, ahol a finom ételek, italok mellett a hangosan mulató násznép magával ragadja. Mindeközben a segítségre váró barátját ott felejtve a pincében, aki a hordó lyukát szorította kezével. Petőfi így írta le a történetet:

És ím az étel és bor mellett / És a zenének hanginál / Csapot, papot, mindent felejtett / Csokonai Vitéz Mihály.

Petőfi Sándor: Csokonai (részlet)

Az ismert vers tette színesebbé a magyar nyelvet, kiegészítve a mondással.

Előző cikkMár a rómaiak is szerették a gyorskajákat
Következő cikkA leghosszabb ejtőernyős ugrás