Manapság szinte elképzelhetetlen az életünk számítógépek, laptopok és mobiltelefonok nélkül, a világhálón pedig egy-két kattintással elérhetők az általunk keresett információk. Természetesen nem volt egy így a korábbi évszázadokban, ezért is volt némileg meglepő, ugyanakkor teljességgel érthető lépés II. János Pál pápától, hogy 1999-ben a hatodik-hetedik század egyik legjelentősebb egyházi személyiségét, Sevilla érsekét, korának legműveltebb tudósát, Szent Izidort avatta az informatika, a tudomány és az internet védőszentjévé.
Sevillai Izidor (Izidorosz, Isidorus Hispalensis, Kr. u. 556/560–636) a későantik kor és a korai középkor nagy formátumú egyéniségének és hatalmas tudományos, teológiai és politikai munkásságának köszönhető, hogy jelentős antik tudásanyag hagyományozódott ránk, hatása több évszázadon keresztül befolyásolta a középkori Európa szellemi életét.
Izidor 612-től – Sisebut király uralomra jutásától – kezdődően a nyugati gót királyság tényleges irányítójaként tevékenykedik, ugyanakkor jelentős teológiai munkássága miatt egyházatyaként, a patrisztika utolsó nagy alakjaként is számon tartják.
Rengeteg műve közül kiemelkedik enciklopédikus alkotása, a húszkötetes Etymologiarum sive Originum, ami korának ismeretanyagát dolgozza fel a különböző tudományágak szerint a szabad művészetektől kezdve az orvos- és jogtudományon, filozófián, nyelveken és királyságokon, az emberi testen, állatvilágon, a világmindenségen, a földrajztudományon, földművelésen, sportversenyeken keresztül a színjátszásig és táplálkozásig, szinte minden akkori tudásanyagot érintve. Számos – teológiai, politikai, irodalomtörténeti, nyelvészeti és tudományos – írása mellett két történelmi tárgyú munkát is készített: egy világkrónikát, amely a világ teremtésétől kezdve koráig, 615-ig mutatja be a történelem menetét, a másik A gótok, a vandálok és a szvévek története című alkotása. II. János Pál pápa ezredvégi döntése tehát minden szempontból megkérdőjelezhetetlen.
