A görög mitológia egyik legismertebb alakja Teiresziász, a vak jós. Thébai városának elismert, megbecsült bölcsének minden jóslata valóra vált – nem is csoda, hiszen jövendőmondó képessége isteni eredetű.
Több verzió is létezik arra vonatkozóan, hogy Teiresziász miért és hogyan vakult meg – ugyanis látó embernek született. Az egyik hagyomány szerint egyszer egy párosodó kígyópárra talált, s amikor megölte a nőstényt, akkor nővé változott. A nemileg átalakult látnok nem tétlenkedett, Héra papnőjeként gyermeket is szült. Amikor hét év eltelte után ismét rábukkant két, egymásba fonódó kígyóra, akkor a hímet ölte meg, így visszanyerte férfiúi mivoltját. Ezért őt kérték fel döntőbírónak, amikor Zeusz és Héra között vita robbant ki azon, hogy vajon a férfi vagy a nő érez-e nagyobb gyönyört a szerelemben. Teiresziasz így válaszolt:
Tíz részből egy részt élvez szerelemben a férfi,
tíz teljes gyönyörét megkapja az asszonyi lélek.
A válasz szerint tehát a nők kilencszer nagyobb élvezetben részesülnek, mint a férfiak, amin Héra annyira felhúzta magát (ti. hogy kitudódott a nagy titok), hogy megvakította a jóst – viszont Zeusz jóvátételként megajándékozta a jövendőmondással, valamint azzal a képességgel, hogy halála után az Alvilágban megőrizhette tudatát (értelmét).
Más hagyomány szerint azért vakult meg, mert kifecsegte az istenek titkait, míg egy további változat szerint megleste a meztelenül fürdőző Athénét, aki hirtelen haragjában saját kezével nyomta ki mindkét szemét, ám a jós anyjának, Kharikló nimfának a könyörgésére – aki Athéné egyik legkedvesebb kísérője volt – kárpótolta a jövőbelátás és a madarak énekének megértése adományával. (Egy somfabotot is kapott, amivel úgy látott, mint a valóban látók.)
Alakjával az Odüsszeiában, több görög tragédiában (Szophoklész: Antigoné, valamint Oidipusz király című drámáiban, Euripidész Phoinikiai nők című művében) találkozhatunk, írt róla Apollodórosz a Mitológiájában, megvakulását Kallimakhosz Athéné fürdője című versében ábrázolja, és Ovidius is megemlíti az Átváltozások című költeményében. Az elmúlt századok során is számos irodalmi, képzőművészeti alkotásban találkozhatunk vele, így egyebek mellett Dante Isteni színjátékában is.
(Képünkön: Teiresziász átváltozása nővé; Pietro della Vecchia alkotása)
