Élete
Munkássága
Arthur Henderson brit politikus volt. 1934-ben Nobel-békedíjat kapott a Genfi Leszerelési Konferencia elnökeként végzett munkájáért.
Pályafutása elején csatlakozott a szakszervezethez, és a regionális politikában is aktívvá vált – kezdetben a Liberális Pártban. 1892-ben kinevezték a szakszervezet Northumberland-i, Durham-i, Lancashire-i küldöttjévé és Newcastle-i tanácstaggá.
1900-ban jelen volt az 1906-ban alapított Brit Munkáspárt elődjének, a Munkásképviseleti Bizottságnak az alapításánál, majd aktívan részt vett az új párt felépítésében. 1903-ban a szövetség pénztárnokává választották, és ugyanabban az évben egy időközi választáson az alsóház tagja lett. Több megszakítással 1935-ig tagja volt az alsóháznak. 1908-tól 1911-ig, majd kétszer, 1914-től 1922-ig és 1931-től 1934-ig a párt elnöke, 1908-tól 1910-ig és 1914-től 1917-ig a képviselőcsoport elnöke is volt. A főtitkári tisztséget 1912-től 1934-ig folyamatosan töltötte be.
Henderson nem volt alapvető ellenfele a britek első világháborúba való belépésének. 1915 májusától 1917 augusztusáig Herbert Henry Asquith és David Lloyd George kabinetjének tagja volt oktatási miniszterként és munkaügyi tanácsadóként. 1917-ben a forradalmi Oroszországba utazott, és ezt követően lemondott a parlamenti tagságról, mert a stockholmi békekonferenciát a brit kormány nem támogatta.
1918-ban Henderson és Sidney Webb megpróbálta a korábban különböző munkásszervezetek koalíciójaként létező Munkáspártot egy szorosan szervezett, szocialista profilú párttá alakítani. A párttagok többségével megalakította a Londoni Internacionálét, amely később beolvadt a Szocialista Internacionáléba. Henderson ennek a csoportnak az elnöke lett 1923 és 1924 között, valamint 1925 és 1929 között. Nem volt hajlandó együttműködni a Kommunista Internacionáléval és a Nagy-Britannia Kommunista Pártjával.
1924-ben Ramsay MacDonald miniszterelnök vezette Munkáspárt alakította először a kormányt, amelyben Henderson belügyminiszterként dolgozott 1924. január 23-tól 1924. november 4-ig. Ebben a szerepében részt vett a leszerelési kérdésekről szóló genfi jegyzőkönyvben. A második MacDonald-kabinetben 1929. június 8-tól 1931. augusztus 24-ig külügyminiszter volt. Ebben a szerepkörben részt vett többek között a jóvátételi kifizetések Német Birodalom általi új szabályozásáról szóló hágai konferenciákon és az 1930-as haditengerészeti konferencián. 1929-ben Nagy-Britannia először az ő égisze alatt vette fel újra a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. 1931-ben Henderson ismét a Munkáspárt élére állt.
1932 és 1933 között Henderson elnökként vett részt a genfi leszerelési konferencián, ahol tartalmilag is központi szerepet játszott. Különösen ezért a következő évben, 1934-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
