1751-ben a svéd Axel Fredrik Cronstedt (1722–1765) vegyész mutatta ki és azonosította a nikkelt mint kémiai elemet (bár a természetben megtalálható anyagot persze már az ókorban is használták). A középkorban szász bányászok számára sem volt ismeretlen a vörösnikkel, ám nem sikerült hevítés során rezet kinyerniük belőle, ezért azt a manók (szász tájnyelven: Nickeln) nyakába varrták, s így kapta tőlük a vörös kőzet a Kupfernickeln (rézmanó) nevet. Maga a Nickel (manó, kobold) szó Nikolaus (Miklós), egy „bányarém” vagy hegyi manó nevéből ered, ami aztán Skandináviában is meghonosodott.
