Az ókori Görögország egyik legfontosabb és legnépszerűbb szórakozási formája a lakoma volt. A társasági eseményen természetesen nem maradhatott el a bor sem, a görögök szívesen (és rendszeresen) fogyasztottak a nedűből – bár nem tisztán itták, mint a makedónok, hanem különböző anyagokat kevertek hozzá.
A görögök lenézték Nagy Sándor népének „barbár” ivási szokásait, a makedónok ugyanis tisztán vedelték a bort – köszönhetően egyebek mellett annak, hogy náluk jó minőségű, ízletes bor termett, míg országuktól délebbre, Görögországban elég silány minőségű itóka került ki a termelőktől.
Homérosz honfitársai ezért többféle módon igyekeztek jobbá varázsolni boruk ízét, gyakran tengervizet, meszet vagy éppen gipszet kevertek hozzá, hogy kevésbé édes vagy kevésbé savanyú legyen. Az öreg borok zamatát gyantával vagy szurokkal javították (bekenték a bor tárolására szolgáló amforát, megakadályozandó a szőlő levének nemkívánatos párolgását). A tivornyákon és lakomákon vízzel hígították a nedűt, hogy csökkentsék alkoholtartalmát – ezzel persze némileg kellemesebb ízűvé téve. Mivel a görög borok alkohol- és cukortartalma magas volt, általában fele-fele arányban vegyítették a bort és a vizet.
Nagy Sándor versenyt vedelt katonáival
Egy történet szerint Nagy Sándor egyik mesterének halála miatt rendezett „nemzetközi” ivóviadal után az összes, több tucatnyi résztvevő elhalálozott – köztük természetesen a győztes, az állítólag 15 liter bort lehörpintő makedón Promachus is. Számos történet maradt fenn arról, hogy a világhódító hadvezér tivornyáin rendszeresen versenyt ivott katonáival. Egy korabeli forrás – Nagy Sándor egyik főhivatalnoka, Ephipposz Napló című, töredékesen fennmaradt írása – szerint egy ilyen „vedelési vetélkedő” során lett rosszul és halt meg:
A makedón Próteasz egy nagyivó volt. Egész életében a legjobb egészségnek örvendett, noha állandóan leitta magát. Egyszer Alexandrosz egy kelyhet kért, amely több mint hat liter űrtartalmú volt, ivott belőle, majd átnyújtotta Próteasznak. Ez pedig fogta, és egy hosszú pohárköszöntőt mondva a királyra, a jelenlévők tetszésnyilvánítása közepette kiürítette a kelyhet. Kevéssel később ő kért egy hasonló ivóedényt, kortyolt belőle, és azután átadta a királynak. Alexandrosz megragadta a kelyhet, jó nagyot húzott belőle, de hirtelen abbahagyta az ivást. Hátrahanyatlott a párnákon, és az edény kicsúszott a kezéből. Nem sokkal ezután megbetegedett és meghalt.
Egyes történészek szerint mindenesetre a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta májzsugorodás is szerepet játszhatott Nagy Sándor halálában, míg mások inkább a maláriát teszik felelőssé végzetében, sőt vannak, akik szerint általánosan megromlott egészségi állapota okozta vesztét.
Ajánlott olvasmány:
Kertész István: Botrányok az ókorban
Kertész István: Nagy Sándor, a hódító
Az istenek itala: bor az ókori Közel-Keleten és a mediterrán térségben
Ókor: Lakoma – 2005., IV. évfolyam, 3. szám
