Egészen az ókori Egyiptomig kell visszamenni, ahol köztudottan fejlett volt az orvoslás. Különösen a fáraó orvosai jártak el körültekintően a vizsgálatok során, így a végbél vizsgálatot sem hanyagolták el.

A megbetegedéseket három okra vezették vissza: a gonosz szellemek tevékenységére, a szennyeződésekre, illetve a helytelen táplálkozásra. Elképzeléseikre gyakran szokatlan megoldásokat találtak.

 A legtöbb bajra a diétát javasolták, valamint különböző hashajtókat adtak a betegnek, ezzel is tisztítva a belső szennyeződésektől. Mindemellett a papiruszokon megtalálható feljegyzések bizonyítják, hogy hétköznapi megoldásnak számított az érvágás és a csonkítás is.

Kifejezetten fontosnak tartották a beöntést, mely a véres vizeletre volt „gyógymód”. Sört és olajat kevertek össze mézzel, melyet négy napon keresztül több alkalommal juttattak a be a végbélnyíláson keresztül, ezzel csökkentve a belső gyulladást. Kevés eredménnyel persze.

A tehetősebbek saját orvosokat is fogadtak, akik legtöbb esetben a székletet vizsgálták. Ilyenkor napokon keresztül figyelték a beteg emésztését. Kifejezetten fontosnak tartották ezt a fáraók orvosai is, így külön helyet kaptak a „királyi végbélnyílás őrei”, akik kiemelt szerepet kaptak a gyógyítás során. Mindezek az ókori feljegyzésekben is olvashatóak.

Előző cikkKülönleges párnán aludtak az egyiptomiak
Következő cikkAmikor Machiavelli, Boccaccio és Dante indexre került, Hitler viszont nem