Élete
Munkássága
Sir William Henry Bragg brit fizikus volt, 1914-ben fizikai Nobel-díjat kapott fiával, William Lawrence Bragg-el közösen „a kristályszerkezet röntgensugárzással történő vizsgálatával kapcsolatos szolgálataiért”.
Bragg a Man-szigeti King William’s College-ba járt, majd a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ban tanult. 1886-ban felhívták a dél-ausztráliai Adelaide Egyetemről, ahol átvette a matematika és a fizika tanszékét. 1907. május 2-án a Royal Society tagjává („Fellow”) választották. Több mint 20 év után a fizikus 1909-ben visszatért Nagy-Britanniába, és professzori címet kapott a Leedsi Egyetemen. Négy évvel később Bragg a University College London fizika professzora lett.
Az első világháború alatt Bragg a Brit Admiralitásnak dolgozott. 1920-ban lovaggá ütötték, a Fizikai Társaság elnökévé nevezték ki, és a Trinity College tiszteletbeli tagjává választották. 1923-tól Bragg a londoni Királyi Intézet kémiaprofesszora és 1935 és 1940 között a Royal Society vezetője volt.
Bragg tudományos munkásságában a radioaktivitás és a röntgensugarak jelenségeivel foglalkozott. A tudós például az ionizáló sugárzás abszorpciós és ionizációs viselkedését kutatta a sugárforrás és az ionizált anyag közötti távolság függvényében.
1913-ban Bragg fiával, Lawrence-szel együtt kifejlesztette a röntgendiffrakción alapuló Bragg-spektrométer-módszert, amelyet kezdetben röntgenspektrumok, de aztán kristályszerkezetek meghatározására is alkalmaztak. Ezzel a módszerrel a fizikusoknak sikerült tisztázni egyes ásványok és ötvözetek atomi szerkezetét, illetve meghatározni a röntgensugárzás hullámhosszát. A fókuszban a kutatók által megalkotott és róluk elnevezett Bragg-egyenlet állt.
Ezen eredmények elismeréseként apa és fia 1915-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
William Henry Bragg 1942-ben halt meg Angliában.
