A tudománytörténet számtalan érdekes anekdotát ismer a neves tudósok életéből. Ezúttal egy kevésbé ismert, de korának nagy hatású francia elméjéhez – akinek munkásságát még Napóleon is nagyra becsülte –, Georges Cuvier (1759–1832) paleontológushoz kapcsolódó történetet ismertetünk.
Az őslénytan (későbbi, hivatalos nevén paleontológia) megalapítójaként számon tartott tudós nevéhez fűződik az úgynevezett korrelációs elv/elmélet/törvény kidolgozása. Az összehasonlító anatómia tudományát megalapozó ötkötetes művében kifejtett korrelációs elv szerint a szervezet egyes részei kölcsönösen hatnak egymás működésére, azaz korrelálnak egymással, tehát egy organizmus egyetlen részlete sem változhat meg anélkül, hogy a szervezet egésze ne változna meg. Ebből rekonstrukció végezhető: egy-egy megkövesedett maradványból vissza lehet következtetni a szervezet egészére.
Cuvier úgy vélte, hogy egy ragadozó állatnak szükségképpen erős és hegyes szemfogai, éles zápfogai vannak, erős az állkapcsa, hogy szét tudja tépni prédáját. A vadászathoz és a húsevéshez alkalmas emésztőrendszerrel rendelkezik, gyorsan mozog s szükségképpen fejlettebbek az érzékszervei. A növényevő, legelésző állatoknak (például a teheneknek és a juhoknak) lapos őrlőfogaik vannak, amelyek a fű és a széna megőrlésére alkalmasak, patáik, csontjaik szerkezete és izmaik inkább álláshoz, mint futáshoz és ugráláshoz valók.
A Cuviert illető anekdota szerint egyszer több tudós gyülekezett a párizsi füvészkertben, ahol egyikük arról panaszkodott, hogy Cuvier a korreláció elvével nemcsak tudóstársait gyötri, hanem tanítványait is. Elmesélte, hogy egyik diákja ördögnek öltözött, patákkal és szarvakkal a fején, hosszú, lompos farokkal éjfélkor beosont tanára hálószobájába, s így riasztotta fel:
– Ébredj, Cuvier, én vagyok az ördög, jöttem, hogy megegyelek!
A hirtelen ébredő tudós álmosan végigmérte váratlan látogatóját, s csak annyit mondott:
– Szarvak és pata? Ön a korreláció törvénye értelmében növényevő, tehát nem ehet meg engem.
Aztán fogta magát, s aludt tovább…
(Az anekdota forrása Dr. Lambrecht Kálmán: Az ősvilági élet című műve; képünkön Louis-Léopold Boilly 1824-ben készült festménye látható.)
