Az emberi koponyát az elmúlt korokban nem csupán az ész, az értelem, a gondolkodás képességének központjaként tartották számon, hanem gyógyító főzetek elengedhetetlen alkotóelemeként. A középkorban és a reneszánsz idején a halottak – és főleg a kivégzett személyek – különböző testrészeit mind felhasználták gyógyításra (persze leginkább a sarlatánok és kuruzslók). Az erőszakos halált halt ember haja, nyála, mája, vizelete és ürüléke, sőt fülzsírja sem ment veszendőbe, ilyen-olyan gyógykatyvaszokba keverve kínálták a babonás, egészségükért mindenre hajlandó népnek.
A kor sok furcsa szokása között említhetjük a szakállzuzmó* – régebbi nevén koponyamoha – kereskedelmét is. Mivel vérzéscsillapító hatást tulajdonítottak neki, hatalmas volt a kereslet iránta. Egy erőszakos halált halt személy koponyáját hét évig hagyták rothadni, a rajta tenyésztett moha így nagy értéket képviselt – a sikeres és népszerű gyógyítók egyszerre akár több rohadó koponyával is büszkélkedhettek. (Gyógyító erejébe vetett hit onnan ered, hogy akkoriban úgy hitték, hogy az ember életereje főként a test felső részében található, így az erőszakos halál miatt ezen jótékony energiák a fejtetőben összpontosulnak. A tetem bomlásakor az agy – mint ezen energiák lakhelye és forrása – beivódik a koponyába, ami így mintegy összegyűjti azokat.)
*A Pallas Nagy Lexikona így írt róla a XIX. század végén (akkori helyesírással):
„Szakállzuzmó v. faszakáll (növ., Usnea Dill.), a gallyas telepü zuzmóknak hengerded, fonalnemü, nagyon elágazó alakja. Ez a test tulajdonképen a zuzmó fehér-szürkés vagy zöldes telepje, mely a fáról mint ősz fajfürt vagy szakáll szokott lecsüngeni. Mintegy 10 faja (hazánkban 8 fajtája) csaknem az egész föld keretségén el van terjedve. Legismeretesebb az Usnea barbata Fr.; telepszála 5-32 cm. hosszu, szürke-zöld, hajszál vékonyságu. Fatörzseken egész Európában, hazánkban is gyakori. A vén erdei fák messzire fehérednek tőle, mert derekáról meg a gallyai közül mint fehéres, olykor rőfnyi foszlány vagy szakáll csüng le, nem ritkán az egész fát elborítja. Vánkosba is teszik. Régen Koponya-moha (Muscus vel Usnea cranii humani, seu muscus barbatus) néven officinális volt s különösen a franciák mint babonás szert epilepszia és vérfolyás ellen méregdrágán fizették.”
