Élete
Munkássága
Theodore William Richards amerikai kémikus volt. Richards 1914-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat „nagyszámú kémiai elem atomsúlyának pontos meghatározásáért”
1885-től a Harvard Egyetemen tanult, 1886-ban bachelor fokozatottal (BA) végzett, majd kémiából doktorált Josiah Parsons Cooke-nál 1888-ban. Disszertációjában meghatározta az oxigén hidrogénhez viszonyított relatív atomsúlyát. Posztdoktoriként egy évet Németországban töltött (többek között Victor Meyerrel) a göttingeni egyetemen, majd a Harvardon asszisztens, 1891-ben oktató, 1894-ben adjunktus és 1901-ben professzor, 1903-tól pedig a kémiai osztály vezetője lett. 1912-ben Erving Professor of Chemistry és az újonnan alapított Wolcott Gibbs Memorial Laboratory igazgatója lett.
Az atomtömegek pontos meghatározására irányuló munkája 1886-ban kezdődött, 1912-re pedig nagy gonddal több mint 30 elem atomtömegét határozta meg, 1932-re pedig tanítványaival 55-nek. Ólommérései során ő volt az első, aki kémiai elemzéssel talált izotópok létezésére utaló jeleket.
Hőmérsékletméréssel is foglalkozott (hőmérők kalibrálása arra a hőmérsékletre, amelyen bizonyos sók megváltoztatják a hidratációs számukat) és kalorimetriával (adiabatikus kaloriméter), az atomok összenyomhatóságával, az amalgámok elektrokémiájával, valamint az alacsony hőmérsékletű elektrokémiai potenciálokkal kapcsolatos munkája szerepet játszott Walther Nernst Nernst-tételének kidolgozásában, ami heves vitákhoz vezetett Richardsszal. Feltalált egy nefelométert, miközben a stroncium atomsúlyán dolgozott.
A massachusettsi Cambridge-ben halt meg 1928. április 2-án, 60 éves korában.
