A zeneszerző ismert volt arról, hogy bizonyos életszakaszaiban megállás nélkül írta a zeneműveket. Ilyenkor évente átlagosan 35 dal is született.

Rövid életet élt, de ez idő alatt szinte ontotta a műveket. Már fiatalon híres volt, hogy milyen gyorsan megszületnek fejében a zenekari művek, de kamarazenét, zongoradarabokat, operát és templomi zenét is szerzett. Bécsben született 1797-ben, 14 évesen pedig már elmondhatta, hogy minden reggel komponál. Több, mint 600 szerzemény köthető hozzá, nem véletlen, hogy sokra ő sem emlékezett.

Erről megmaradt egy emlékezetes történet, mely szerint két héttel a mű elkészülte után odament az előadóhoz és ezt mondta: „igazán gyönyörű ez a dal, ki komponálta?”. Mosolyogva válaszolta neki, hogy ez a saját zeneműve. Igaz, az operaénekesnek túl magasak voltak a műben leírt hangok, így átette egy neki kedvező hangnembe, de alapjában semmin sem változtattak.

A híres énekes maga Michael Vogl volt, kora egyik legkiemelkedőbb előadója, akit teljesen lenyűgöztek Franz Schubert ötletei. A kettejük kapcsolata is különös volt, hiszen kölcsönös volt a tisztelet. A zeneszerző 16 évesen látta először színpadon Gluck Iphigéina Tauriszban című operájában Oresztész szerepében, majd az iskolai könyveit is eladta, hogy később ismét hallhassa Beethoven operájában. Találkozásuk után több dalt is írt a hangszínére. Az egyik legismertebb az 1812-ben bemutatott Goethe vers, a Rémkirály megzenésítése volt, melyben Vogl énekelt.