Élete
Munkássága
Bárány Róbert magyar származású osztrák orvos volt. 1914-ben megkapta a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat „a belső fül vesztibuláris apparátusának (egyensúlyszervének) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”.
Bárány 1900-ban végzett a Bécsi Egyetemen. Bécsi orvosként folyadékot fecskendezett a páciens külső hallójáratába, hogy enyhítse a beteg szédülését. A beteg szédülést és nystagmust (akaratlan szemmozgást) tapasztalt, amikor Bárány túl hideg folyadékot fecskendezett be. Válaszul Bárány felmelegítette a folyadékot a betegnek, és a beteg az ellenkező irányú nystagmust tapasztalta.
Bárány elmélete szerint az endolimfa hidegben süllyed, melegben pedig emelkedik, így az endolimfa áramlási iránya adja a proprioceptív jelet a vesztibuláris szerv felé. Ezt a megfigyelést egy sor kísérlettel követte az úgynevezett kalóriareakcióval kapcsolatban. Az ő megfigyeléseiből származó kutatások lehetővé tették a vesztibuláris szervek betegségeinek műtéti kezelését. Bárány az egyensúlyszabályozás egyéb aspektusait is vizsgálta, így a kisagy működését is. A jóindulatú paroxizmális helyzeti szédülést állítólag Bárány írta le először orvosi szövegekben.
Az I. világháborúban az Osztrák-Magyar hadseregben szolgált polgári sebészként, az orosz császári hadsereg fogságába esett. Amikor 1914-ben neki ítélték a Nobel-díjat, Bárány orosz hadifogolytáborban volt. A díj odaítélésére válaszul Sigmund Freud 1915-ben ezt írta:
„A Nobel-díj átadása Báránynak, akit néhány éve nem voltam hajlandó felvenni tanítványnak, mert túlságosan abnormálisnak tűnt, szomorú gondolatokat ébresztett arról, mennyire tehetetlen az egyén a tömeg megbecsülésének elnyerésében.”
Bárányt 1916-ban szabadították ki a hadifogolytáborból Svédország, Dánia, Norvégia és Hollandia, valamint a Vöröskereszt közös diplomáciai erőfeszítései nyomán. Ezt a munkát nagyrészt Gunnar Holmgren fül-orr-gégész professzor hajtotta végre Carl herceg diplomáciai közreműködésével. Bárány ezután 1916-ban részt vehetett a Nobel-díj átadó ünnepségén, ahol megkapta a díját. Gyakorlatilag amint megkapta a Nobel-díjat, 1917 januárjában, azzal az automatikus minősítéssel, hogy ilyen javaslatokat tegyen, ami a díjnyertesekkel együtt jár, azt javasolta az Élettani és Orvostudományi Nobel-bizottságnak, hogy Sigmund Freudnak ítélje oda a díjat. 1917-től haláláig az Uppsalai Egyetem Orvostudományi Karának professzora volt.
Bárány nem sokkal hatvanadik születésnapja előtt hunyt el Uppsalában.
