Élete
Munkássága
Niels Ryberg Finsen feröeri-izlandi orvos és tudós volt. 1903-ban orvosi és élettani Nobel-díjat kapott „a betegségek, különösen a lupus vulgaris koncentrált fénysugárzással történő kezeléséhez való hozzájárulása elismeréseként, amellyel új utat nyitott az orvostudomány számára”.
Finsen Niemann-Pick-kórban szenvedett, ami arra késztette, hogy napozzon, és megvizsgálja a fénynek az élőlényekre gyakorolt hatását. Ennek eredményeként Finsen kidolgozta a fényterápia elméletét, amely szerint bizonyos hullámhosszú fényeknek jótékony gyógyászati hatásai vannak. Legfontosabb írásai az 1893-ban megjelent Finsen Om Lysets Indvirkninger paa Huden („A fény hatásairól a bőrre”) és az Om Anvendelse i Medicinen af koncentrerede kemiske Lysstraaler („A koncentrált kémiai fénysugarak használata az orvostudományban”), A lapokat hamarosan németre és franciára is lefordították. Későbbi munkáiban a nátrium-klorid hatásait kutatta, megfigyelve az alacsony nátriumtartalmú diéta eredményeit, amelyeket 1904-ben En Ophobning af Salt i Organismen („Só felhalmozódása a szervezetben”) címmel publikált.
Finsen 1903-ban elnyerte az élettani Nobel-díjat a fényterápiával kapcsolatos munkájáért. Ő volt az első skandináv, aki elnyerte a díjat, és a mai napig az egyetlen feröeri Nobel-díjas fiziológiában. 1904-ben Finsen elnyerte az Edinburghi Egyetem Cameron terápiás díját.
Finsen egészsége az 1880-as évek közepén kezdett megromlani. Szívbetegsége volt, hasvízkórtól és általános gyengeségtől szenvedett. A betegség a testét megbénította, de az elméjét nem, így tovább dolgozott tolószékéből. 1904. szeptember 24-én halt meg Koppenhágában.
